Mindenki azon morfondírozik, hogy az államelnöki választás elvesztése után, ebben a nagy bajban, mit keresett Ponta Dubajban? Pedig nincs miért csodálkozni. Mióta vesztett, kissé meghunyászkodott és nagyon szófogadó lett.
A megválasztott államfőre hallgatva rögtön összehívta a parlamentet, leszavaztatta az amnesztiatörvényt, kiadatta az igazságszolgáltatásnak a gyanúsított honatyákat. (Az amnesztiatörvényt máris újból készülnek előterjeszteni, a gyanúsított honatyák helyett teremnek mások).
Dubajba meg azért ment el, mert szót fogadott azoknak a választóknak, akik nem szavaztak rá és melegebb éghajlatra küldték. Lehetséges, hogy eredetileg Palesztinába indult, ahol ő nyert Johannisszal szemben, megköszönni annak a tíz szavazónak, aki rá pecsételt a tizenkilenc választóból. Aztán meggondolta magát, mert ott állandóan lövöldöznek, és elment kissé tovább, az Egyesült Arab Emírségbe. Mellékesen megtekintette a Forma–1-es nagydíj abu-dzabi-i szakaszát, mert nagyon szereti az autóversenyzést. Járt már Kézdivásárhelyen is gokartfutamon.
Aztán Dubajban hamu helyett homokot szórt fejére. Miután hazajött, itthon is meakulpázott kijelentvén, hogy elismeri, ő volt a hibás a választás elvesztése miatt. Egyes politikustársai szerint le kellene mondania, sőt, az is kevés, mert amit a külföldi választókkal elkövetett – akadályozta őket a szavazásban –, azért tulajdonképpen börtönben lenne a helye.
Ponta sajnálja most azt is, amiket mondott a választási kampányban. Tapasztalhatjuk, hogy a kampányban elhangzottak nem maradnak pusztába kiáltott szavak. Megkérdezte Johannist: járt-e a Moldovai Köztársaságban?, és ő szemlesütve vallotta be, nem, és megígérte, hogy elmegy, miután nyer. Szavát betartva, már fel is csomagolt egy kisinyói útra. Készül Amerikába, és biztos meglátogatja Merkel asszonyt is, hogy megköszönje a választási versenyben nyújtott támogatását. Már dolgozik – nem kirándul, mint Ponta –, pedig még nem is tudni, milyen ítélet születik összeférhetetlenségi ügyében. Ha veszít, akkor elvileg nem lehet elnök. Szerencsére, a tárgyalására csak beiktatása után kerül sor. Ha viszont beiktatják, akkor mentelmet élvez. A volt elnök, Băsescu erről azt mondta, hogy egy jogállamban megengedhetetlen, hogy a népakarat helyett a bíróság döntésén múljon, ki legyen az ország elnöke. Erről az jut eszembe, mikor a népszavazásos népakarat arról döntött, hogy Băsescu nem kell a választók többségének, ő miért maradt meg székében, és miért nem húzott el balfenéken?
Ponta saját vereségére hivatkozva vett ki kisebb szabadságot, és nem is családjával, hanem egyik barátjával utazott kikapcsolódni és sebeit nyalogatni Dubajba.
Utána megmondta, hogy hazugság, amit kirándulásáról terjesztettek, mert megszellőztették egy drága mulatóban kifizetett számláját, amelyen némi whisky, pezsgő és Jägermeister is szerepelt. Ő nem is szereti a whiskyt, és nem költötte a kormány pénzét. Szavaiból azt lehetett érteni, hogy ő egyáltalán nem dubajkodott Dubajban.
Tulajdonképpen bátor és veszélyes tett volt részéről ilyen zavaros időkben elhagyni miniszterelnöki bársonyszékét, mert a zavarosban halászó párt- és elvtársai könnyen kitúrhatják pártfőnöki és egyéb székeiből. De hazatérvén ismét merész tervei támadtak. Régen, ha nem ment a nyilvánosház, akkor (hogy finoman fejezzem ki magam) kicseréltek a kormányban néhány urat.
Aztán mehet minden tovább, mint eddig.
