December elseje tiszteletére a román állam ajándékba ismét visszakapta a Székely Mikó Kollégiumot. Ahogy ilyen jelentős ünnepeken lenni szokott, kegyelmet is gyakorolt: a visszaszolgáltatásban szerepet játszó Markó Attila és Marosán Tamás ajándékba „csak” felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. (Silviu Climnek már eredetileg is azt adtak.)
Nem csoda, hogy a független (i)gazságszolgáltatás ilyen szigorú, hiszen a visszaszolgáltatásokkal annyi visszaélés történik, hogy ha még sokat szolgáltatnak vissza, az állam semmi nélkül marad. Legutóbb is az történt, hogy a román királyi család féloldali hercege, Paul, olyan erdőt is visszakapott a Bukarest melletti Snagovon, amelyről a királyi ház elismerte, hogy soha sem volt a királyi családé. Ugyanakkor Suceava megyében harmincezer hektár erdőt próbált törvénytelenül visszaszerezni. Ebben az ügyben érintett a híres Victor Hrebenciuc és fia is.
A gördülékeny és törvénytelen visszaszolgáltatások általában úgy történnek, hogy megfelelő kenőpénz segítségével visszaadnak némi vissza nem járó nagy értékű ingatlant, amit aztán az illető, akit törvényesen nem illet meg a tulajdonjog, jó pénzért elad.
A bíróság arra gondolhatott, hogy a református egyház is nagy pénzért eladja a Mikót. Az ügyből végül is csak két magyarnak származott haszna, annak a két személynek, akik a feljelentést tették a visszaszolgáltatás ellen.
A román törvénykezésnek abból kellene kiindulnia, amit sokan és sokszor hangoztatnak ebben az országban: Románia területe (amihez hozzájön még Moldova Köztársaság is) ősi román föld, sőt, még határain kívül is vannak némi román rögök, de arról nagylelkűen lemondanak. Az csak természetes, hogy ami a föld alatt és felette található, az is csak román tulajdonban lehet. Ha ezt törvényesítenék, akkor lehetne rá hivatkozni, és nem kellene bajlódni a magyarok javainak visszaszolgáltatásával, sőt, el lehetne venni a hét-nyolcszáz éves templomainkat, több száz éves épületeinket is. Így elkerülhető az olyan kellemetlen helyzet, mint például a Mikó-ügy, amely most úgy néz ki, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé kerül.
Milyen igaza van Funarnak és társainak, akik azt búsulták, ha visszaadják jogos tulajdonosaiknak mindazt, ami övék volt, akkor az erdélyi városok legrégibb, legszebb központi épületei magyar (vagy éppen szász) kézre juthatnak, ami ugyebár megengedhetetlen az egységes nemzetállamban.
A visszaszolgáltatás helyett sokkal jobb az odaszolgáltatás, amire már megyénkben is van példa. A kovásznai Fenyő Szállót odaszolgáltatták az ortodox egyháznak. Az odaszolgáltatást nem, a jogos visszaszolgáltatást viszont a törvény, lám, bünteti. Ha nem robban ki egy botrány az elnökválasztás két fordulója között, néhány ingatlannal megdobták volna a Máramaros és Szatmári Ortodox Püspökséget is. Ideje volna jóban lennünk velük. A szásznak született, de magát románnak valló Johannis elnök lett, és Dániel pátriárka máris felszólította híveit: adakozzanak egy óriási protestáns katedrális építésére. Ez Bukarestben épül, a Nemzet Megváltásának Katedrálisa mintájára a Német Megváltás Katedrálisa lehet, és bizonyosan lutheránus.
Talán majd, ha mi is románnak valljuk magunkat, nekünk is építenek református vagy katolikus katedrálist.
