A kismedve fényképe a következő télre szánt tűzifa kijelölésekor készült, és már a kékberek is nyitja virágát Zalánban.
Nemrégiben olvashattunk a lap hasábjain egy tudósítást a Milyen Székelyföldet akarunk? témakörben szervezett konzultációsorozatról, melyet politikusok és érintett társadalmi szereplők részvételével szervezett meg az erdészet vadgazdálkodás szakterületén.
A felvetett kérdések — falopás, vadkárok, természetvédelem — nemcsak a mentalitás és erkölcs elmaradott voltát, de a szakma paradigmaváltásának szükségességét is előrevetítik. Oldalakat megtöltő észrevételeik lennének a szakmában dolgozó kollégáknak, de a vidék erdőtáji jellegéből fakadóan bizonyára az úton megállított járókelőnek is. Természetesen, ki-ki képzettsége-érdekeltsége szerint sajátos véleménnyel rukkolna elő. Van azonban valami, ami nem nézőpont vagy érdekeltség kérdése, mégpedig a tények valósága.
Mert tény, hogy választások jönnek, tény, hogy rég elérkezett az ideje megkérdezni, miféle szülőföldet akarunk, tény, hogy akik két évtizedig képtelenek voltak otthont teremteni itthon, azok szájából hiteltelenül hangzik az igény… Mindeközben a közkívánat egy, és ezt vélhetőleg ismeri a kérdésfelvető is: igaz, hazugságmentes közéletet akarunk! Mert nem lehet elhinni egy szakállamtitkárról, hogy nem ismeri a szakterületi alaptörvényt, de csak csúsztatásnak nevezni sem lehet az elhangzottakat. Ez alól nincs mentség. Ugyanis 2003 óta téma a vadászati jog kérdése, amelyet itt kiragadok, és melynek kapcsán félretájékoztatott az államtitkár úr. Ezalatt illett volna megismerni az európai jogrendet, a civil társadalom törekvéseit és saját politikai szervezetének törvénytervezetét, annak bukását, a szervezet pálfordulását a vadászterületek bérleti díjának meghatározásánál. Mert ezekről nem beszél… Még akkor is tudnia kell e folyamatokról, ha a kezdeteknél az erdészeti magánstruktúrákban dolgozott. Visszatérek az elhangzottakra: ,,a nemrég érvénybe lépett új törvény értelmében, amennyiben a vadászkerületek ötvenegy százaléka a közbirtokosságok tulajdonába kerül, ők tárgyalhatnak arról, hogy melyik vadásztársaságnak adják bérbe. (...) A tulajdonosok dönthetik el, hogy kinek és milyen feltételek mellett adják bérbe a vadászati jogot. Ha úgy gondolják, azt is megtehetik, hogy saját közösségük tagjainak ítélik, de ha erre nincs igény, akkor a messzebbről érkezőknek is odaadhatják a jogot" ― fejtette ki Tőke. Na már most: a vadászati jog egy vadászterületen a vadászterület bérleti jogának megszerzésével nyerhető el. A bérleti szerződéseket a vagyonkezelő (administrator) köti az arra jogosultakkal. Az érvényben lévő (2006. november 9–én megjelent) 407-es törvény vagyonkezelőként a román állam nevében a minisztériumot nevezi meg — merthogy a törvény szelleme a vadállományt nemzeti értékként kezeli. Kezelendő vagyontárgyként pedig mind a vadállományt, mind a vadászterületek összességét érti. A törvény 6. paragrafusa és annak több bekezdése leírja a vagyonkezelő hatásköreit, melyek közt számos, a szerződéskötéssel kapcsolatos feladatot. A törvény 7. paragrafusa pontosítja azokat a gazdálkodókat, akik bérlői igénnyel léphetnek fel valamely vadászterületen. Ismétlem: bérlői igénnyel! A nyolcas paragrafus leírja, hogy a vagyonkezelő kinek milyen formában adhatja bérbe a vadászterületet. Itt említik a tulajdonost, aki, ha eléri az 51 százalékos területarányt egy vadászterületen belül, közösen megszerzett jogként, egy ebből a célból létrehozott egyesülettel gyakorolhatja vadászati jogát, melyre szintén szerződéssel kap felhatalmazást, ellenben nem kell árverésen részt vennie. Itt kell megjegyezni, hogy a vadászterületnek a kilövési keret és értéktáblázat alapján kiszámított bérleti árát ugyanúgy ki kell fizetnie, mint akármelyik másik vadászegyesületnek, mely versenytárgyaláson nyeri el a bérlői jogot. A visszaosztott 81 százalékot a résztulajdonosoknak kifizetik, 50 hektárig a helyi tanácsokon keresztül, afölött pedig egyenest a tulajdonosnak. Fölöslegesnek tartom részletezni a bérlői minőség eléréséhez szükséges eljárások sokaságát, nehézkességét: az efféle licencet, amelyet ugyancsak a vagyonkezelő oszt ki, a magánerdészetek létrehozásához hasonlíthatjuk. Alapjában véve a magánerdészetek — melyek jogilag maguk is egy egyesület szaktestületeként működnek (egyelőre) — igényelhetik a bérlői jogkörök gyakorlását. Megjegyzem, bár még nem tisztázott, de valószínűleg a vadászati jog megszerzéséhez külön kell kérniük a licencet. Miről beszél tehát az államtitkár úr? Mondja tovább: ,,az elkövetkezőkben a bérlésért járó összeg is megnő, azaz hamarosan már nem a baróti közbirtokosság által felhozott nevetséges összeget fogják a tulajdonosok kapni. Az ár kiszámításánál figyelembe kell venni majd a területek vadállományát is, így esetenként akár 20 000―30 000 lej is kérhető." Amit helyesen így kell érteni: a törvénytervezetnek volt egy első árlistája a fajok névértékével, amelyet Kelemen Attila képviselő úr és többpárti lobbista kollégája harmadára csökkentett. Természetesen, a tulajdonosok kárára, büntetésül azért, hogy beválasztották Románia parlamentjébe. Egyszerűen kihoztak egy e célból használandó faj- és árlistát azzal az indoklással, hogy ,,mindenkinek jó legyen". Gondolva az utóbbi időben nagyon sok bebukott vadászegyesületre és a vadászok — köztük az ország volt miniszterelnöke — alacsony megélhetési lehetőségeire…
Kérni tehát azt lehet, ami jár. Az le van szögezve, mivelhogy a területek újabb bérleti értékét kiszámították, a bérlők és a vadászati felügyelőségek ezt már megtették. Más kérdés az, hogy igazából volt egy olyan fél év — amíg az új törvényt sikerült ,,jobbítaniuk" Kelemen képviselő úréknak —, amely alatt hatályban volt az új törvény magasabb bérleti árlistája. Ez időre tehát jogszerű lenne annak az értékét számlázni… De átugrották már ezt is…
Egyébként pedig felhívom minden érdekelt figyelmét, hogy az érvényben lévő bérleti szerződések értelmében, a 9. paragrafus 4. alpontja szerint a bérlőnek kötelessége a tulajdon változásának megfelelően újraszámolni a bérleti díjat, és erről értesíteni a tulajdonost. Fizetni két részletben lehet, a határidő március 31., illetve szeptember 30. Jogi személy tulajdonosnak — például a közbirtokosság — a törvény 15. paragrafusának 5. alpontja szerint számlát kell kiállítania az előbb említett értesítés nyomán. A vadkárok megtérítésére pedig a bérlő felelősséget vállalt a szerződésben, a szerződés 19. pontja értelmében.
Még csak egy elszólásról: a vadászházak helyzetét a nehezen megoldható kérdések közé sorolta Tőke István államtitkár. Okfejtése szerint ennek az orvoslása elsősorban attól függött, hogy a megyei illetékesek miként vélekedtek a kérdésről. Amíg Brassó megyében szinte kivétel nélkül mindenhol visszaadták ezeket, addig Kovászna megyében ott gáncsoskodtak, ahol tudtak. Tudomása szerint ezt a gáncsoskodást egyes képviselők törvényszintre akarják emelni, s már dolgoznak azon a változaton, amely mindennemű visszaszolgáltatást ellehetetlenít. A kérdés tehát önmagától adódik: Kovászna megye elöljárói gáncsoskodtak a pórnép megsegítésében? Összefogott valamiféle politikai elit az őket megválasztók ellen, és ezt nemhogy helyileg kiviteleznék, hanem országosan is törvényerőre akarják emelni? Hát ők miféle Székelyföldet akarnak?
Kép és szöveg: Benedek Barna
