Hogy van-e értelme Romániában jobboldalról és baloldalról beszélni, kérdéses, de valahogyan meg kell különböztetni egymástól a dacosan szemben álló két oldalt. Már Ortega y Gasset megírta a húszas években, a múlt században, hogy tisztán bal- és jobboldali pártok nincsenek, felhasználják ugyan az ideológiai szólamokat, de csak ennyi.
Hát a szólamokat a romániai jobb- és baloldal pártjának vezérszónokai is pufogtatják, de ha jobban megnézzük a két nagy pártszövetséget, pusztán a „tiszta” érdekeket látjuk. Következésképpen azért akarnának mindenáron hatalomra kerülni, hogy érvényesíthessék érdekeiket, kielégíthessék egyre mohóbb és gátlástalanabb klientúrájukat. Ezért is fuldoklik Románia a korrupció mocsarában, a visszaszolgáltatási botrányokkal pedig most a néhány éve levitézlő Demokrata Liberális Párt „embereire” is sor kerül. A villámok egyre közelebb csapdosnak Elena Udreához is, akit mind többen vádolnak befolyással való üzérkedéssel, de a korrupcióellenes ügyészség gyanúsítottjainak köre is egyre nő.
A parlamentben pedig Ponta Dubajból való visszatérése után kitört megint a botrány. A kormányfőt újra hazugságon kapták, azt magyarázta, azért megy nyaralni néhány napra, mert a családját jobban megviselte a választási kudarc, mind őt. Kiderült, felesége Bécsben tartózkodik, ő pedig barátjával, Sebastian Ghiţă üzletemberrel pihen. A cirkusz nem tett jót a kormányfő megtépázott tekintélyének, sokan pártjában is ferde szemmel nézik, a megválasztott elnök pedig kijelentette: igen, a jobboldal mindenáron át akarja venni a hatalmat. Hogy kormányra kerülhetnek-e a közeljövőben, kérdéses, bizalmatlansági indítványt csak februárban nyújthatnak be jobboldali képviselők, egyelőre a szociáldemokraták parlamenti többsége biztosnak látszik, azonban, ismerve a román parlamentet, minden megtörténhet. Az RMDSZ már kihátrált mögülük, ám Gabriel Oprea szakadárokból megalakult pártjával, a nemzeti kisebbségek tizennyolc képviselőjével és Tăriceanu liberálisaival megvan a többség, ami a kormányalakításhoz elengedhetetlen, hiszen Romániát nem lehet kisebbségben irányítani. De lehetnek újabb szakadárok, megszokhattuk, a román képviselők és szenátorok úgy váltogatják a pártokat, mint manökenek divatbemutatón a ruhakölteményeket.
Az más kérdés, hogy jó lenne-e, ha csúfos kormányzási kudarcuk után a demokrata-liberálisok kerülnének megint hatalomra, kiegészülve a liberálisokkal. Változtak-e ezek a kompromittált politikusok, s ha igen, milyen irányban? Mindez hamarosan eldől.
