Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.
Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.
Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
– Jó, hogy itt vagy Mikulás,
gling, giling-galang!
Ablakba tett kiscipők,
várják jöttödet.
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?
– Hoztam, bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő!...
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.
