– Mi, petőfalviak úgy jártunk, hogy két bekötőutunk van, de mindkettőn nehéz vagy éppen lehetetlen a közlekedés – panaszolja Both László, akinek családjával szinte naponta el kell jutnia a községközpontba, Zabolára vagy a közeli városba. A Postaút Imecsfalva és falunk között gyakorlatilag járhatatlan. A sáncok egy része feltelt, keleti szélén pedig a földparcellákat kiszántották az út széléig, nincs hol elfolynia az esővíznek, s kátyúkban áll. Van ugyan egy rövidebb, 3,5 kilométeres út is a falu felé, melynek feljavítására sikerrel pályázott a zabolai önkormányzat, és amely a műút melletti Négyháznál ágazik le, és a vasúti pályatestet átszelve a petőfalvi Borvízkútnál éri el a falut – igen ám, de azt csak a vasúti átkelőig sikerült felújítani, a falu felőli szakasza gyakorlatilag járhatatlan.
– Ennyire, 1150 méterre ütötte a pénzalap, amit a Leader-programnál pályáztunk a mezőgazdasági kiszolgáló út javítására – mondja Ádám Attila zabolai polgármester. – 2015-ben szeretnénk folytatni újabb pályázati pénzből vagy önerőből. A vasúton túli szakaszt ideiglenesen is járhatóvá tesszük, arra tartalékoljuk a vasúti megálló közelében lerakott kavicsot. Reméljük, ebben a téli fagy is segíteni fog.
– Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke ígéretet tett, hogy gondja lesz a Postaút Székelypetőfalva és Székelytamásfalva közötti szakaszára is, hiszen ennek közlében áll az utóbbi időben egyre jobban látogatott Petőfalvi Fortyogó-fürdő, nedves mofetta, szauna és szabadidőpark – folytatta Both László. Megjegyezzük, hogy ez aránylag jobb állapotú, mert az elmúlt években javíttatta a zabolai tanács. Ugyancsak itt, a Postaút közvetlen közelében található a híres székelypetőfalvi régészeti lelőhely, az ősrégi falu temetője – tesszük hozzá mi –, ahol az egykori Sepsiszentgyörgyi Múzeum régészcsoportja közel 300 sírból álló kora középkori polgári temetőt tárt fel, ami bizonyítja, hogy itt már a XII. század közepén szervezett polgári magyar település létezett. Ezt a helyet, amely a magyarság itteni le­telepedésének kéz­zelfogható bizonyítéka, eddig még nem tartották fontosnak bár egy jelzőtáblával megjelölni az arra hivatottak, például a műemlékvédők.
Minket a petőfalvi hódinvázió híre kény­szerített a hely­színre.
Hódinvázió
Az alig másfél évtizeddel ezelőtt betelepített hódok igen elszaporodtak és nagyon otthonosan érzik magukat a Petőfalván áthaladó Haralyi patak medrében – érkezett lapunkhoz a hír.
– Ebben az árokban száraz időben nem is folyik víz, s mégis itt tanyáznak – pontosított a patak mellett lakó Héjja Benedek –, ugyanis a patak mélyen bevágta magát, s árkának aljában állandóan tör fel a borvíz, valóságos borvízforrás, s így soha sem szárad ki. Ez kell a hódoknak, odúkat készí­tettek a fűzfák tövébe, ott tanyáznak. Elő­szeretettel pusztítják a mezőt. Idén kukoricást is találtak a patak mellett, szeretik a murkot, és a fiatal fűzfák kérgét is megeszik. A fogukkal letarolt fákból öt gátat építettek a patak ezen szakaszára.
– El sem tudom képzelni – fűzte hozzá a szomszéd Várhelyi Piroska –, hogyan van annyi erejük, hogy a gátakba nagy köveket építsenek be. Este dolgoznak, lubickolásukkal zajt csapnak, s a felgyülemlő víz meleg, nyári időben kellemetlen szagot áraszt.
Ennél nagyobb baj, hogy a gátak miatt a patak visszafolyik abba az alacsonyan fekvő borvízkútba, amelynek vizét rendszeresen használja a falu – jegyezte meg Both László, és elmondta, nem kényeztetik el a lakosságot a hódokkal kapcsolatos információkkal az illetékesek. „Tudjuk, hogy védett állat, igen értékes a prémje, de hogy miként kell védekeznünk ellene, arról nincsen tudomásunk. Hogy mentsük a borvízkutat, rendszeresen meg kell bontanunk gátjaikat, hogy le tudjuk ereszteni a felgyülemlett vizet. Ez már közügy!” – mondotta.
Both László és néhány helybeli faluszerető, köztük Héjja Elemér, lelkiismeretesen gondozták a nyáron is a nagyon gyakran látogatott petőfalvi Fortyogó-fürdőt. A mutatós és festői nyírfaligetben tágas borvizes medence helyezkedik el, amely a nyári kánikulák idején a hűsölni vágyók, a fürdőző gyermekek és fiatalok, de a magukat kúrálgatni akaró idősebbeknek is kedvenc helye. „A Fortyogó az én fiatalkoromban is feredő alkalmatosság volt – mondta id. Both Lász­ló –, egy régi fénykép is fennmaradt róla az 1930-as évekből”. A múlt rendszerben nagy sebbel-lobbal lecsapolást végeztek a Mező-földön, s a Fortyogó egy vízcsatorna áldozata lett. Nem nézték a gépészek – magyarázták a helybeliek –, hogy ott fürdőmedence volt, átgázoltak rajta. Hosszú évekig senki nem foglalkozott felújításával. A természet azonban gondoskodott arról, hogy begyógyítsa a sebet, mert a gondozatlan vízcsatorna időközben betömődött, s az egykori Fortyogó helyét jelezte a hangosan buborékoló mofettagáz.
Ezek a szén-dioxiddal telített lábáztatók igazából vizes mofettaként szolgáltak a múltban, s még pénzbe sem kerültek.
Így érkezett el a 2010. esztendő, amikor két fiatalember, Albert Zoltán geográfus, turisztikai szakember és Papucs András geológus a megyei tanács által kezdeményezett, népi fürdőket felújító mozgalom élére állt, s részben pályázati pénzből, részben közmunkával felújíttatták a Petőfalvi Fortyogót. Megújult a borvizes medence, s melléje finn szauna is épült. Azóta már több hasonló sikerről számolhat be ez az igen hasznos mozgalom.
Faragó Gergely helybeli lakos is megkeresett, és írásban nyújtotta át szülőfalujával kapcsolatos gondolatait. Kérte, hogy – akár a környezet-, akár a természetvédők vagy a vadászegyesület – szálljanak ki és mondják el, mi a teendő a hódokkal kapcsolatosan, miként lehet megmenteni a falu borvízkútját. Sok a kóbor kutya, nincs korlát a központi hídon, nehezen járható a faluba vezető országút. Elismeréssel nyilatkozott a helybeli Héjja Elemér ezermesterről, aki mindenkit kisegít, ha teheti: patkolókovács, ami nagy dolog ma faluhelyen, szekeret vasal, hegeszt és gyalul, tevékenykedik a Fortyogónál is.
Petőfalva alatt a Postaút kikerüli Szé­kelytamásfalvát, s Szörcsénél kapcsolódik be az Orbaitelek felé tartó történelmi útszakaszba. Ez a kerülő azért nem okoz nagy gondot, mert Székelytamásfalvát már aszfaltos út köti össze a községközponttal, s látogatásunk idején dolgoztak a Tamásfalva és Szörcse közötti útszakasz korszerűsítésén, amelyre, ha az időjárás is kedvez, még idén rákerül az aszfaltréteg.
A várakozásban
– Öröm lesz – mondták az asszonyok a szörcsei falusi üzletben –, ha megszabadulunk a sártól, ezen az úton jár az iskolabusz is, mert a szörcsei öt-nyolcadikosok Tamásfalván tanulnak. Demes Botond zabolai alpolgármester elmondta, hogy a tervek szerint aszfaltréteget öntenek Szörcse központi részén is a depsői eltérő és a faluközpont között. Az említett eltérőtől az Ér hídjáig (ez a határ Zabola és Barátos között) megfelelő az út makadámburkolata, jól járható, és – amiről mi is meggyőződtünk – dolgoztak az orbaiteleki Fő utca Szörcse felé eső szakaszán is. Ha mindez befejeződik, a Postaútnak csak az a darabkája marad földút, amely Orbai­teleket köti össze Cófalvával. Erre biztosan gondja lesz a megyének, a barátosi és a nagyborosnyói polgármesternek – reménykedtek a telekiek, mert önerőből közösen is fel tudják majd újítani, hogy megmeneküljenek a nagy kerülőtől, ha a megyeközpontba akarnak menni.
Szörcse református magyar népe meg­újította templomának belső részét, s már készül a téli ünnepekre. Látogatásunk idején Benedek József falufelelős és egyházgondnok az adventi koszorúkhoz szükséges fenyőágakat készítette elő. A nőszövetséggel közösen készítjük el – tájékoztatott Benedek Szilvia. Az iskolások is készülnek már a műsorral a karácsonyi templomi ünnepségre – adta tudtunkra Barabás Hajnalka, az I–IV. osztályos iskola tanítónője, Gáspár Erika református lelkész pedig elmondta, hogy a karácsonyi istentisztelet és szeretetcsomag-osztás után kis ünnepi rendezvény helyszíne lesz a falu központja. Karácsonyi énekekkel jelentkeznek a kiskátésok és a konfirmandusok, majd meleg teával és forralt borral köszöntik és kínálják az összegyűlteket.