Fölöttébb méltányolandó, hogy a Nemzeti Liberális Párt sepsiszentgyörgyi elnöke, Mădălin Guruianu nyílt üzenetben ítélte el a szélsőségesen nacionalista Nouă Dreaptă december elsején szervezett ünnepi felvonulását, kifogásolván, hogy „trágárságokat” üvöltöztek, sértegették a helyi magyarságot. Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babits Mihályt, ezért illesse köszönet azokat, akik nyíltan elhatárolják magukat e fasiszta szellemiségű csőcseléktől.
Megítélésünk szerint azonban a hívatlan bandák nem csak trágárságot üvöltöztek. A tévé nyilvánossága előtt elmondták, hogy ők a sepsiszentgyörgyi elnyomott románok védelmében érkeztek, mert azok hátrányos megkülönböztetése felháborító. Háttérbe szorításuk főképp a munkahelyek elosztásában nyilvánul meg. Milyen egyenlőség és demokrácia az, ahol a jól fizettett munkahelyek, például a többféle és túldimenzionált titkosszolgálatnál, a rendőrség, a sepsiszentgyörgyi rendőképző tisztiskola, a prefektúra, de a különböző állami intézmények vezérigazgatói állásai is csak magyarok számára nyitottak, akik arányszámuknál nagyobb mértékben jutnak jól fizetett munkahelyekhez, mint a románok? Egy jogállamban ez tűrhetetlen állapot, durva diszkrimináció! Ezen változtatni kell!
Alapos ismereteit az Új Jobboldal a székelyföldi románok sanyarú sorsáról állítólag nem a szentgyörgyi, nem a velük szimpatizáló helybéli elvtársaktól szerzi. Némely hírcsatornák már negyedszázada pártatlan tájékoztató munkát végeznek, így országos szinten is jól ismert a székelyföldi románok kegyetlen nemzeti elnyomása. Néha-néha az empátia miatt könybelábadt szemmel arról regélnek, hogy a székely megyékben, azaz a saját hazájukban élő románokat a székelyek rettegésben tartják. Természetesen mindezt az úgynevezett és nem létező Székelyföldön. Uram, irgalmazz, mi lesz, ha az agresszív és nem létező székelység autonomiát nyer?!
Félretéve a keserű humort: mi lenne, ha a zöld ingbe öltözött alakoknak ujjal való fenyegetés helyett elmondanák a nyers valóságot? Nem tehetik, mert ha a tényeknek megfelelően felvilágosítják e lelkes hazafiakat, akkor nem lehetne őket idegengyűlöletre szólító akciókra toborozni és a magyar többségű vidékekre masíroztatni.
Valóban hallottunk trágár szavakat is, de ezek nem igazán sértettek, csak használóikat minősítik. Minket a politikai célokat megfogalmazó jelszavak zavartak. Ezek közül csak kettőt említek: Székelyföld nem létezik!, Ki a magyarokkal az országból! Ne feledjük, e jelszavaknak komoly politikai üzenetük van. Nem szabad lebecsülni és legyinteni rá! Tagadni a két és félmegyényi, szülőföldjén élő székely-magyar nép létét, komoly ideológiai, politikai állásfoglalás. Az államhatalom eszközeinek gyűlöletkeltésre való felhasználása az elmúlt évtizedekben arra utal, hogy az idegengyűlölet jóval nagyobb mértékű, mint ahogy gondolnánk. Ne feledjük, a népirtás, a lakosság elűzésének gondolata az elmúlt évszázadban élő gyakorlat volt. Vajon hol gyökerezik az intolerancia említett hőfoka? Mert ebben nemcsak a tévécsatornák riogatásai ludasak, hanem az imaginárius, kitalált történelem oktatása is. Az információk hamisítására jó példa az Alkotmánytannak nevezett tankönyv, amelyből évtizedeken át a románok azt tanulták, hogy nemzeti kisebbségben kevesen élnek, és sehol sem alkotnak többséget. Időközben kiderült, hogy három megyében 750 ezer fős magyar népesség él, arányuk a történelmi Székelyföldön minden betelepítés ellenére, még a hivatalos népszámlálás szerint is 75 százalék körüli. Márpedig a Nicolae Ceauşescu által 1977-ben meghirdetett Tiszta Románia program szerint már a múlt évezred végén el kellett volna tűnniük Románia szent földjéről (a zsidókkal, németekkel együtt), hisz a román alkotmány világosan kimondja, hogy Románia egységes (homogén) nemzeti állam.
A frusztrált lelkiállapotba taszítottak ráeszméltek arra, hogy Románia közepében, szívében él egy olyan közösség, amely nem hajlandó beolvadni, azaz románná válni. Őshonos népként olyan közösségi jogokat kér, amely fennmaradását biztosítaná ősei földjén. Az ország felelős politikai elitje a nacionalista szellemben nevelt választótömegek elvesztése árán nem mert változtatni a 96 éve tartó állampolitikai célokon, a beolvasztást elősegítő, erősítő, felgyorsító politikán. Nemrég, a Ponta-kormányzás kezdetétől ismét új lendületre kapott a székely nép zaklatása a székely zászlókért, egy-két szavas város-, községháza feliratokért, illetve az utcanevekért. Nagyszámú per zajlik, büntetéseket is osztogatnak. Olykor ártatlan székely-magyar emberre is szabtak ki hatalmas pénzbüntetést, aki legkevesebb 200 km távolságra tartózkodott a vélt bűntett színterétől. Polgármestert már nemcsak székely, hanem román zászló miatt is büntetnek, hazudván, nem tűzetett ki kellőképp, holott láthattuk: lobog. Hatalmi kényszerrel nemcsak akadályozzák az egyetlen tollvonással elvett egyházi vagyon visszaszolgáltatását, de megkezdték azok visszaállamosítását is. Közismert és szomorú példa a Református Székely Mikó Kollégium helyzete.
A lényeg, olyan áldatlan hangulatot teremteni, hogy a székely fiatalság ne érezze otthon magát, és önként hagyja el ősei földjét. A lelki beteg, azaz frusztrált csoportok tevékenysége, december elsejei és a március 15-ei provokációi tökéletesen beleillenek a hivatalosan be nem vallott célok megvalósításába. Mindezek ellenére a székely-magyarok szülőföldjükön akarnak élni, és közösségi jogokat, területi autonómiát követelnek.
Román és magyar békés együttélés szilárd alapja csak a gyulafehérvári határozatok gyakorlatba ültetése lehet. Románia nagyobbik, józanabbik fele az utolsó választáson már megcsörrentette a többségi nacionalizmus bilincseit. Féligazságok hangoztatásával még nem hullanak porba. Nagyon kell vigyáznunk arra is, hogy az együttélés XXI. századi híveit, csak azért, mert törvényes keretek közt közösségi jogaikért küzdenek, ne mossuk össze a szélsőséges nacionalista bandák célkitűzéseivel, mert az nem szolgálja az együttélés szellemiségét.
