Az éppen egy évvel ezelőtti találkozóhoz képest csak a helyszín változott, ugyanis akkor a Szemerjai templomban csendült fel az énekkarok, dalárdák éneke. A tavaly, első alkalommal tizenegy kórus képviselte egyházközségét, a létszám pedig ebben az esztendőben sem változott. Mi több, pozitívumként könyvelhetjük el, hogy több olyan jelentkező is volt, aki szeretett volna, csak éppen az adventi időszak miatt nem tudott megjelenni a rendezvényen.
Dénes Lajos Levente, a belvárosi gyülekezet beosztott lelkipásztora a Zsoltárok könyve 92. részének 2–3–4. versével köszöntötte az egybegyűlteket. Prédikációjában kiemelte: két nagyon fontos dolog van, amit énekszóban szívünkkel és lelkünkkel ki tudunk fejezni: a hála és a dicséret. Ezekről soha nem szabad megfeledkeznie az éneklő közösségnek a bizonyságtétel közben, hiszen a mondás is úgy tartja, aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet.
A találkozó megálmodója, Jakab Csaba illyefalvi kántor, a Sepsi Re­formátus Egyházmegye zenei előadója kifejtette: hagyományteremtő jelleggel hívta életre a  kórustalálkozót, és örül annak, hogy a hívó szóra második alkalommal is 218 kórustag jött el együtt ünnepelni. A találkozó nem arról szól, hogy ki tud jobban énekelni vagy zeneileg ki a felkészültebb. Ez nem verseny, hanem felkészülés az ünnepre. Cél ráhangolódni a karácsonyra, kicsit elcsendesedve megnyugodni, megörvendeztetve egymást az ének által. Jakab Csabával beszélgetve megtudtuk, azért is fontosak az ilyen jellegű egyházmegyei rendezvények, mert lehetőséget adnak a bemutatkozásra azoknak a gyülekezeti kórusoknak is, amelyek távolabb esnek a várostól, tagjaik az egyházmegye peremvidékén, szórványban élnek. A kezdeményező reményét fejezte ki, hogy jövőben még több gyülekezeti énekkar szándékszik bizonyságot tenni, valamint sikerült e mostani alkalommal is egy alapkővel megerősíteni a hagyományteremtés fundamentumát.

Huszár Szilamér