— Ír származású építészként hogyan került kapcsolatba Kós Károllyal, és mi ragadta meg olyannyira, hogy ezért magyarul is megtanult, és Kós Károly kiváló szakértőjévé vált?

— Hát az ír származás az érdekes, mert úgy vagyok ír származású, hogy az 1800-as évek elején egypár ír kiment Ausztráliába, így nagyon sok generáció után ausztrálként kerültem Európába. De az európai hátterünket valahogy mi mégis írnek gondoljuk, de én úgy vagyok ír, mint a szomszéd. Azért kerülhettem ide, amiért itt, a kiállításon is látjuk a párhuzamokat, tehát ahol én Ausztráliában az építészetet tanultam, tanáraim ilyen házakat mutattak be, és kialakult bennem egy szeretet e házak iránt, illetve azon tervezői hozzáállás iránt, amelyből születtek az ilyen házak. Amikor Magyarországon jártam, és megmutatták nekem ezeket a házakat, akkor felismertem bennük a közöst, azt, ami miatt egyébként is közelinek éreztem magamhoz. Emellett felvetődött bennem az a kérdés, hogy mégis, hogy van az, hogy nem ismerjük ezeket a házakat, miért nem tudnak róluk más országokban, miért nem a Kós Károly-féle épületeket mutatják be nekünk, hanem csak a hozzájuk hasonló, de mások által és más országokban tervezett házakat? Tulajdonképpen emiatt határoztam el, én akkor megmutatom nekik, hogy volt egy Kós Károly is, hiszen nyilvánvaló, az a rendszer, ami itt több évtizeden keresztül uralkodott, hozzájárult ahhoz, hogy az információ nem juthatott el a világba. De tizenöt-húsz év alatt már a világban is tudnak arról, hogy errefelé is van ilyen építészet, és Kós Károlyban felismerik még egy jeles képviselőjét annak az egyetemes gondolkodásmódnak, amely a mai napig igen fontos.

— A második Médium képzőművészeti kiállítás alkalmával járt először Sepsiszentgyörgyön, a kilencvenes évek legelején, és ha jól értettem, akkor még nem tudott magyarul. Utána kezdett tanulni?

— Valamennyire már tudtam. 1989-ben kerültem Magyarországra, akkor beszélni még nem tudtam, de előtte három hónapig tanultam Londonban. Tehát ’89-től kezdtem tanulni, nyilvánvaló, alakult az idők során, és az biztos, hogy Sepsiszentgyörgyön sok időt töltöttem. Számos ismerősöm volt, és tényleg megtörtént, hogy több hétig voltam itt, és az nagyban hozzájárult ahhoz, hogy így tudjak beszélni, és hogy ilyen kapcsolatom legyen ennek az építésznek a munkájával.

— Hová helyezi el Kós Károlyt a világ építészei között?

— Van egy Magyarországnál kisebb ország, Finnország, és azt az építészcsapatot, mellyel Kós Károly barátságban volt — Eliel Saarinennek a csapata —, hírnevük alapján a világ élvonalához tartozókként emlegetik az akkori építészek, mindenhonnan. Kós Károly legalább ugyanolyan jó, mint amilyenek ők voltak, biztos, hogy az akkori századfordulós világ élvonalához tartozik. És nem csak Kós Károly egyedül, hanem Magyarországon egy jeles gárda, húsz-harminc építészről beszélek, akik ugyanolyan értéket képviselnek alkotásaikkal. Az egy másik dolog, hogy ahogy változott a világ, az emberek, és a történelem közbeavatkozott, Kós Károly majdnem egyedül maradt ezzel a gondolkodásmóddal. Tehát amit ő egészen haláláig művelt építészeti téren, az egyedülálló, továbbgondolása annak a szellemiségnek, annak a szolgálati beállítottságnak, amely egy ilyenfajta gondolkodáshoz tartozik. Nem csak a szépet, hanem az életet is hozzá kellett tennie ehhez, szerintem hozzá hasonló sehol nincs a világon.

— Mi az, amit a ma emberének, nem csak építészének, hanem úgy általában, gondolkodó emberének feltétlenül át kell vennie a Kós Károly-féle mentalitásból, szellemiségből?

— A rendhagyó élni akarást, azt a hitet, hogy soha nem vagyunk legyőzve. Azt a gondolatot, hogy mindig talpra kell állni, és örökké a megoldást kell keresni, de megalkuvás nélkül. Előrevinni a dolgokat úgy, hogy keményen vitatkozunk, de ugyanakkor beismerjük, ha nincs igazunk, és látjuk más igazát, és azt, hogy nem egyedül előttünk áll az út, hanem közösen kell lépnünk, közösségként kell megtennünk ezt az utat, és hogy a cél az, hogy mindannyiunknak jó legyen. Tehát mindezek szolgálata nagyon fontos üzenet számomra, és azt gondolom, hogy mások számára is, és talán ezért is volt, hogy ilyen sokan eljöttek erre a kiállításra, mert ez maradandó érték.