Mára már mindenki tudja, hogy szeretett hazánk, Románia Nagy Vezére nem a komcsi, nagyképű, hazudozó, demagóg meg sok más, hasonlóan hízelgő jelzővel illetett miniszterelnök, hanem a szász származású, eddig nagyszebeni polgármesterként tevékenykedő Klaus Johannis (manapság inkább már Iohannis) lett.
Hogy miért jó ez a romániai magyaroknak, s főként nekünk, székely diákoknak, az kiderül az elkövetkező öt év folyamán, és remélhetően szerény okfejtésemből is.
Talán megadja nekünk, székelyeknek a várva várt autonómiát, vagy legalább egyes jogköröket átad a helyi korifeusoknak? Esetleg lecsukat még néhány hazug és korrupt politikust? Netalán belépünk végre – jó kapcsolatainak köszönhetően – az atyafiaknak mennyországot jelentő Schengenbe, majd az eurózónába? Sajnos, egyelőre ezek közül egyik sem valószínű.
Ahogy már mindenki tapasztalta vagy legalábbis sejti, miképpen egy fecske nem csinált tavaszt, ugyanúgy mioritikus hazánk sem fog egy-kettőre tejjel-mézzel folyó Kánaánná változni (főleg számunkra nem). Habár nagy örömünkre megválasztottuk az igazság, demokrácia és korrupcióellenes harc bajnokát első embernek, Johannis a román himnusszal ünnepel, az autonómiát mereven elutasítja, és nem valószínű, hogy államelnökként lesz elég hatalma szembemenni a szocialista maffiával és annak fejével, Victor Pontával. Mielőtt azonban még bármi magyarellenes vagy korrupciógyanús intézkedést hozna – ahogy ez már lassan „alap” kezd lenni e kies országban –, előlegezzünk meg neki némi bizalmat, és nézzük meg, eddigi tettei alapján vajon mire számíthatunk.
Ha máshol nem is, de a Facebookon biztosan láttátok, hogy a választások előtt kicsi és nagy, értelmiségi és munkásember, diák és nyugdíjas összefogott, és országszerte tüntetéseket szervezett, hogy a „komcsik” lemondását követeljék a külföldi szavazás ellehetetlenítése miatt, valamint azért, hogy a kisebbségi (!) Johannist éltessék. Viszonylagos függetlensége a politikai mizériáktól és Nagyszebenben elért eredményei alapján valóban úgy tűnik, hogy soha még ilyen (jó) államelnöke szétrabolt országunknak nem volt, és nem is lesz egy ideig. Talán még van egy kevés remény, és a fentebb felsorolt, továbbá sok egyéb negatív tulajdonsággal „megáldott” Pontánál ez a szőke német csak jobb lehet.
Reméljük tehát, nemhiába fogott össze ebben a pár napban Románia fiatalsága és értelmisége, s tüntetett többezres létszámban, bajnokunk meghálálja a belé vetett bizalmat, még ha az elkövetkező két év megint véget nem érő harcokkal telik is a „két palota” között. Már az is eredmény, ha két-három éven belül Románia nem megy csődbe az ellopott dollármilliárdok egyenes következményeként…
Mester–Nagy Levente
.jpg)
