Azoknak, akik átélték, és azoknak is, akik akkor még meg sem születtek. Azoknak, akik most is elborzadva emlékeznek, és azoknak is, akik nosztalgiával. Egy szeletke a közeli múltból a régebbit, a dicsőségeset elevenítő obeliszk mellett, óriás hópelyhek és aprócska csillagok villanyfény-illúziója alatt.
Igen, olyanok voltak azok az idők, kilométeres sorokkal a benzinért (még 1991-ben is!), és hasonlóképp hosszú sorokkal a vécépapírért, a gázpalackért, a „racionalizált” élelmiszerért. De pártkongresszussal, falurombolással, az úgyis élni kell akarásával.
Erről az időről, 1989 környékéről, a korszakváltó évnél kicsit korábban és egy kicsit későbben is történtekről ad ízelítőt Albert Levente Romcsíptető című, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban tegnap délután megnyílott szabadtéri kiállítása. A Háromszék fotóriportere nemcsak az egyszerű ábrázolásra, a nem oly régi múlt dokumentarista bemutatására törekedett, a pannók kollázsain az ismétlődő képek olyannyira erősítik egymást, hogy betűk nélkül is kiolvasható üzenetük: nem, olyan dolgoknak nem szabad újra megtörténniük, múlttá váljanak, de el nem felejthető emlékekké.
