Paripán fut a szél,
a nyomába se ér
sem a fény, sem a tűz,
mit a gally keze űz.
Lobogó, suhanó
utakon fut a ló,
azon ül a lovas,
szeme réz, keze vas.
Vele fut, vele jő
lobogó levegő,
körül alszik a táj,
suhan el a huszár,
gyere már, gyere már,
falovas, fahuszár.
– Szeme süt, keze üt
iszonyú erejűt. –
Paripád kanyarul,
fut a szolga, az úr,
fut a sok idegen
hidegen, melegen!
Idebent didereg
a sok árva gyerek,
ide vár, gyere már,
falovas, fahuszár!
