Villáminterjú Zorkóczy Zenóbia művésznővelMegtalálta a neki való munkát

2014. december 20., szombat, Kultúra

Pályafutásának tizenötötödik évfordulóját ünnepelte a kovásznai születésű Zorkóczi Zenóbia előadóművész. A jubileumot egynapos eseménysorozattal tették emlékezetessé. Ez alkalommal az elmúlt hétvégén az árkosi Szentkereszty-kastélyban művészetet kedvelő – és ami még fontosabb: értő – közönség, baráti társaság körében Ady-összeállítását mutatta be. A nagy odafigyelést igénylő produkció végén még mindig volt rá ereje, hogy válaszoljon kérdéseinkre.
 

– Miért választottad az egyéni elő­adó-művészi karriert?
– Választottam? Vagy ő választott engem? Nem is tudom. Talán Isten is így akarta. Így alakult. Igaz, már főiskolás koromban érdekelt a művészi szabadság, az egyéni előadói pálya lehetősége, ezért is indítottam önálló műsorral, de akkor még nem sejtettem, hogy pont ez lesz belőle. Most viszont már tudom, hogy megtaláltam a nekem való munkát, helyet, életet.
– Honnan a gyermekelőadások iránti vonzalmad?
– Emberi dolgokkal foglalkozom, s ebben benne van a gyermek is. Ott kezdődik minden. Ha valamit nem értek, mindig vissza­megyek a gyermekkorba, akár magamról, akár egy szerepről van szó. Másik: a gyermekek szórakoztatóak. Van humorérzékük. Lehet velük játszani, és nem unalmasak. Kíváncsiak, nyitottak, így ők igazi partnerek egy előadásban. Lelkesek is. Képesek szeretetüket úgy kifejezni, hogy előadás után kirajzanak az udvarra, és buzgón virágot szednek vagy ötvenen, vezényszó nélkül. Vagy gyógynövényt, hogy meggyógyítsák a torkom.
– Melyik volt az elmúlt tizenöt év legnehezebb pillanata?
– A válásom, ami sajnos nem egy pillanat volt, hanem hét év, hét nehéz esztendő. No, de ennek ellenére dolgozni kellett, sőt, emiatt még többet. De mindenből tanul az ember, és művészi szempontból még ezt is a javamra tudtam fordítani.
– És a legszebb?
– A legszebb a gyermekem születése és napi jelenléte. Ebből táplálkozom, ez ad erőt a továbblépéshez. Szépségeket egyébként mindennap látok, mert nyitott rá a szemem, szívem. Csodálatos emberek vesznek körül, és így boldogság élni.
– Miért az Ady-összeállítást adtad elő évfordulód ünnepén?
– Igazából mindeniket újrajátszottam volna. De így is nehéz volt a jubileum megszervezése, főleg a könyvkiadás miatt. Ezért úgy döntöttem, hogy délelőtt egy gyermek-, délután egy felnőtteknek szóló műsort mutatok be. Barátaim nagy része, aki eljött az ünnepélyre, nem látta az Ady-előadásomat. Ezért esett erre a műsorra a választásom.
– További terveid a harmincéves évfordulóig?
– Nem szoktam tervezni, inkább csak vágyakozni dolgok iránt. Dolgozni viszont igen. Rengeteget. Szeretném, ha kis családom egészséges lenne, mert akkor jól és sokat tudnék dolgozni. Talán ezt kérném az Angyaltól is...
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2014-12-20: Kultúra - Bogdán László:

Időutazás (Albert Levente fotográfiái)

Albert Levente lapunkban megjelenő fo­tográfiáit, fotomontázsait nézegetve Sepsi­szent­györgyön az Erzsébet parkban, a negyvennyolcas emlékmű körül a nyolcvankilences, történetünkből kimeredő esztendőről, a le­pusztuló falvakról és városunkról, úgy érezzük, mintha elvarázsoltak volna, s egy időutazáson lennénk, régi épületek jelennek meg, amelyek ma már eltűntek. A városkép leginkább homályos palimpszeszt, egymásra épül a régi és az új, fedi, de ki is takarja egymást. Nyomokban legalábbis minden fellelhető, s ha konkrétan nem is, emlékezetünkben mindenképpen.
2014-12-20: Kultúra - :

Elhunyt Paizs Tibor (1946. február 26.–2014.december 17.)

A Háromszék olvasói Erdélyi prikulicsok című lírai riportregénye szerzőjeként szerethették meg, s követhették Erdély-felfedező útján esztendőn át, szombatról szombatra a napokban végképp eltávozott írót,