Emléktöredékek maradtak a negyedszázaddal ezelőtti történésekből, no meg ama napok soha nem feledhető hangulata. A szabadság először megízlelt mámora. Idén, a huszonötödik évfordulón ezeket a töredékeket vetettük papírra: gyermekként, fiatal egyetemistaként vagy kisgyermekes szülőként éltük meg a „forradalmat”, és úgy ítéltük meg, ami ennyi idő után is elevenen ott leledzik bennünk, az talán valóban fontos, segít mások emlékeit is előhívni, újra átélni a nagy pillanatokat. Összeállításunk nem az események hiteles krónikája kíván lenni – az elmúlt évfordulókon azt már többször megidéztük –, hanem sokkezes, szubjektív napló.