A számos címerrajz- és címerreprodukciót tartalmazó, illetve Keöpeczi egyéb munkáit bemutató könyv, mint címe – Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész – is mutatja, a címerművész munkásságára összpontosít, de életrajzi adatokat is tartalmaz. Szekeres Attila István vetített képes előadással illusztrálta Keöpeczi Sebestyén József igen gazdag és a heraldikán belül is szerteágazó művészetét. Elmondta, őt érhette az a szerencse, hogy elkészíthesse a Magyar Királyság középcímerét 1915-ben, és rajzolhassa meg Magyarország kiscímerét és állampecsétjét is, aztán 1921-ben már a Román Királyság címerének megalkotására kérték fel, amelyet – kis változtatással, a Ho­henzollerek címerének és a királyi korona eltávolításával – ma is használ Románia. De készített számtalan családi címert, egyszerűbb kivitelezésűeket ajándékba, pénzért díszesebbeket, minél jobban megfizették, annál mívesebb kivitelben, virágmintával övezve – érdekes módon sosem ismételte a virágmintát. Különös vonzódása lehetett a templomokhoz, nem egyet díszített, a köpecit is például, melynek karzatáról a fejedelmi címereket valamely túlbuzgó milicista el is szándékozott tüntetni – csak megrongáltatni tudta. A „határterületek”, melyeken tevékenykedett Keöpeczi: dalárdazászlókat, a Romániai Magyar Dalos Szövetségnek címert tervezett, naptárakat díszített, a Mikó néhány érettségi tablóját készítette el, könyvjegyeket – ex libriseket – is számosat alkotott, címerekkel díszített emléktáblákat szintúgy, családfákat rajzolt, és igen jelentős műemlékvédelmi tevékenységet fejtett ki. A halálának 50. évfordulójára a baróti Tortoma Kiadó által megjelentetett kötet jó alkalom arra, hogy ismételten a figyelem középpontjába kerüljön Keöpeczi Sebestyén József, a könyv és a számos érdeklődőt vonzó könyvbemutató pedig jeles bizonyítéka annak, nemcsak a szakma, de a nagyközönség is érdeklődik a címerművész, általa a címertan iránt, mindazzal, amit a heraldika jelent: történelmet és a tankönyvekből száműzhető, de a címerekben nyomon követhető múltat.