– Elsősorban úgy tudnám ajánlani, mint egy bájos felnőtt tanmesét, amely nem azért fontos, mert tanulságos, hanem az életünk szempontjából. Egyedi ez a történet, nem lehet sehova sem beskatulyázni, megvannak benne egy klasszikus vígjáték elemei, de mégis egy picit abszurd, bájosan abszurd a láthatatlan szereplő miatt, aki ha akarom, egy nagy fehér nyuszi, de ha akarom, a hit kérdését boncolgatva el tudok menni Istenig is. Úgy éreztem, nem véletlenül talált meg engem ez az amúgy elfeledett szöveg, szilveszteri előadásnak is ideális, mert van benne ünnepélyesség, viszont annál több, megvan a könnyedsége, de nem pamflet, nem is az operett világa, másképpen szólít meg.
Zakariás Zalán: Az biztos, hogy olyan témát feldolgozó előadás, amelyet a nyolcéves gyerektől a nyolcvanévesig bárki megnézhet, mindenki meg fogja találni a kapaszkodókat, a játékokat, amiket szeret benne. Lehet, ezt az előadást a korosabb generáció jobban fogja értékelni, az idősebbek jobban elfogadják vagy elgondolkodnak azon a tényen, hogy a főhősnek van egy láthatatlan barátja, aki egy két méter magas nyuszi, és vele él, és ő a mindene. De egy vígjáték, teli nagyon sok humoros szituációval, sok olyan félreértéssel, melyek a láthatatlan szereplő létezéséből következnek, természetesen ő befolyásolja a történetet. A fő téma az, hogy mennyire toleráljuk a családtagjainkat, a hozzánk közel állókat, ki a normális és ki nem. A másság elfogadásának a története, tehát ha valaki kitart amellett, amit ő hisz, akkor egy idő után a körülötte levőket is meggyőzi arról, hogy ő csak így tud létezni.