Minden új év kezdetén az ismeretlenség bizonytalan érzése, izgalma uralja lelkünket – indítja ft. Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke újévi pásztorlevelét, melyben utat mutat a jövendőhöz: Istenhez való visszatéréssel, az együttélés harmóniájával. Az alábbiakban a főpásztori üzenetből szemlézünk.
Az ismeretlenség izgalmával állunk meg most is az új év kezdetén. Szükségünk van belső nyugalomra, bizalomra. Hinni abban, hogy rendelkezünk azzal a belső erővel, szellemi, lelki felkészüléssel, mellyel az előttünk álló feladatoknak eleget tudunk tenni. Hinni abban, hogy a létfenntartásért folytatott küzdelem során olyan szellemi kincseket tudunk felmutatni, melyektől emberi életünk nemcsak számunkra, hanem embertársaink számára is értéket jelent. Újév reggelén meg kell hallanunk a szívünkben visszhangzó isteni biztatást: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10.)
Szinte minden ember lelkében ott van a félelem, sokszor olyan erővel, mely megbénít. A ma embere fázik, reszket és fél! A teste melegedhet, de lelke didereg és fázik. Meleg, puha takarót borít magára, de alatta reszket. Biztonsági zárakkal látja el otthonát, de fél bent maradni egyedül. Elveszítette hitét Istenben, a bizalmat az embertársában, az eszmék felemelő erejében.
A Szentírásban nagyszerű élettörténeteket találunk az Istennel való együttélésről vagy a tőle való eltávolodásról. Mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség felénk hangzó biztató üzenete újév reggelén pedig ez: Ne félj! Halljuk meg a zsoltáros költő vallomását: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy” (Zsolt 23,4), és „velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsolt 118,6).
Új év kezdetén erről kell vallanunk: tudjuk, hogy kik vagyunk, és milyen úton járunk. Szeretetben próbálunk nagyok lenni, hiszen tudásunk mit sem ér, ha nem a szeretet energiája hatja át. Az értelmünk mellé oda kell tennünk a szív szeretetét is, és akkor világunkat, életünket, közösségünket a bizalom, a barátság érzése fogja jellemezni. Az értelem szolgálatával és a hit erejével vissza kell találnunk Istenhez, hogy a szeretetben való kiteljesedés kiűzze félelmeinket.
Ne félj! Így szól most és mindig a mi szerető Istenünk, aki megadja nekünk a képességet és lehetőséget az isteni hang megértésére. Csendesedjünk el mindennapi feszültségeink között, forduljunk magunkba, és szívünk mélyén megtaláljuk Őt. Akkor újból érezni fogjuk kezének megtartó erejét, melegségét, melyet óvodában, iskolában, családi otthonban vagy épp újév reggelén éreztünk szüleink vagy szeretteink jelenlétében, és ez reményt adott és ad a jövendőhöz. (sz.)
