Függetlenedési mozgalmak Európában

2014. december 31., szerda, Kitekintő

A skót függetlenség ügyének átmeneti bukásával, valamint a katalán akarat kvázi sárba tiprásával 2014 akár a nemzetközi szabadságmozgalmak teljes kudarcát is jelenthetné. A valódi helyzet azonban ennek épp az ellenkezője: a függetlenségi törekvések sikere az idei év egyik elvitathatatlan eredménye.
 

Az idén két kiemelt jelentőséggel bíró népszavazást is tartottak volna Nyugat-Európában, ám a politikai többség akaratából csak az egyik valósulhatott meg. A skótok októberben urnák elé vonulhattak, hogy döntsenek esetleges elszakadásukról a brit koronától. Az eredmény jól ismert: Skócia az Egyesült Királyság része maradt. Ennek a történetnek azóta két olvasata van. Az egyik, hogy a skótok alsó hangon egy évszázadra elbukták a lehetőséget, hogy önállósodjanak, ezért az ügyük kudarcot vallott. A másik, hogy a kudarc csak átmeneti, hiszen világosan látszik, hogy a skótok közel fele függetlenségpárti, tehát egy kicsivel jobban felépített kampánnyal (értsd: kevesebb populizmus – több realizmus), és feltételezve London nemtörődömségét, Skócia akár már néhány parlamenti ciklus múlva újra próbálkozhat céljainak elérésével.
Az egésznek a jelentősége abban áll, hogy tettükkel a skótok világos példát mutattak mindenki másnak Európában (pl. székelyeknek) és a világon, hogy alkotmányos keretek között is függetlenedhet egy nemzet, ha akar. Nem kell tehát fegyverhez nyúlni, meg forradalmat szítani, elég értelmesen kampányolni az igazunk mellett.
Elszakadáspárti fron­ton azonban idén akadt rendkívül negatív folya­mat is, méghozzá Spa­­nyolország­ban, amely­nek a végkimenetele máig nem ismert. Ha tehát Skócia pozitív példát tud mutatni minden, saját szemében egy másik nemzetállam által elnyomott nemzet számára, akkor a katalánok ennek az éremnek a másik oldalát hozzák. A spanyoloknál ugyanis nem más, mint a konzervatív politikai többség az, amely – zéróösszegű játszmaként felfogva a katalán függetlenségi mozgalom törekvéseit – minden létező fronton akadályozza a helyiek önrendelkezését. Miért baj ez? Egyfelől, mert ezzel radikalizálják a csendes többséget. Más­felől – bár ezt akarnák elkerülni – a szélsőségeseket kormányzati tényezővé teszik. Ennek a kettőnek az elegye pedig olyan időzített bombát kreálhat, amely bármikor széttépheti az országot és Európát.

(Diplomaci.hu)
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2014-12-31: Kitekintő - :

Véres évet zártunk, nem csitult az erőszak

Miközben az Iránnal való atomháború réme már csak múló emléknek tűnik, a Közel-Kelet más részeit újra és újra vérbe borították a háborúk; színre lépett az Iszlám Állam és vele a terror egészen új formái, mi­közben Amerikáról, a demokrácia és emberi jogok bajnokáról ismét lehullt az álarc – ez történt 2014-ben.
 
2014-12-31: Kitekintő - :

Oroszország kenyértörésig vitte kapcsolatait a Nyugattal

A Krím félsziget egyoldalú elcsatolása és a délkelet-ukrajnai szakadár törekvések támogatása árán Oroszország idén kenyértörésig, a hidegháborúra emlékeztető szembenállásig vitte kapcsolatait a Nyugattal. A közvélemény-kutatások szerint az orosz hatalom társadalmi támogatottságát és a lakosság hazafias lelkesedését látszólag nem törték meg sem a nyugati szankciók, sem Oroszország külföldi megítélésének romlása. A rubel december közepén tapaszalt mélyrepülése azonban az országon belül megkérdőjelezte az orosz vezetés politikájának helyességét.