A skót függetlenség ügyének átmeneti bukásával, valamint a katalán akarat kvázi sárba tiprásával 2014 akár a nemzetközi szabadságmozgalmak teljes kudarcát is jelenthetné. A valódi helyzet azonban ennek épp az ellenkezője: a függetlenségi törekvések sikere az idei év egyik elvitathatatlan eredménye.
Az idén két kiemelt jelentőséggel bíró népszavazást is tartottak volna Nyugat-Európában, ám a politikai többség akaratából csak az egyik valósulhatott meg. A skótok októberben urnák elé vonulhattak, hogy döntsenek esetleges elszakadásukról a brit koronától. Az eredmény jól ismert: Skócia az Egyesült Királyság része maradt. Ennek a történetnek azóta két olvasata van. Az egyik, hogy a skótok alsó hangon egy évszázadra elbukták a lehetőséget, hogy önállósodjanak, ezért az ügyük kudarcot vallott. A másik, hogy a kudarc csak átmeneti, hiszen világosan látszik, hogy a skótok közel fele függetlenségpárti, tehát egy kicsivel jobban felépített kampánnyal (értsd: kevesebb populizmus – több realizmus), és feltételezve London nemtörődömségét, Skócia akár már néhány parlamenti ciklus múlva újra próbálkozhat céljainak elérésével.
Az egésznek a jelentősége abban áll, hogy tettükkel a skótok világos példát mutattak mindenki másnak Európában (pl. székelyeknek) és a világon, hogy alkotmányos keretek között is függetlenedhet egy nemzet, ha akar. Nem kell tehát fegyverhez nyúlni, meg forradalmat szítani, elég értelmesen kampányolni az igazunk mellett.
Elszakadáspárti fronton azonban idén akadt rendkívül negatív folyamat is, méghozzá Spanyolországban, amelynek a végkimenetele máig nem ismert. Ha tehát Skócia pozitív példát tud mutatni minden, saját szemében egy másik nemzetállam által elnyomott nemzet számára, akkor a katalánok ennek az éremnek a másik oldalát hozzák. A spanyoloknál ugyanis nem más, mint a konzervatív politikai többség az, amely – zéróösszegű játszmaként felfogva a katalán függetlenségi mozgalom törekvéseit – minden létező fronton akadályozza a helyiek önrendelkezését. Miért baj ez? Egyfelől, mert ezzel radikalizálják a csendes többséget. Másfelől – bár ezt akarnák elkerülni – a szélsőségeseket kormányzati tényezővé teszik. Ennek a kettőnek az elegye pedig olyan időzített bombát kreálhat, amely bármikor széttépheti az országot és Európát.
(Diplomaci.hu)