A Krím félsziget egyoldalú elcsatolása és a délkelet-ukrajnai szakadár törekvések támogatása árán Oroszország idén kenyértörésig, a hidegháborúra emlékeztető szembenállásig vitte kapcsolatait a Nyugattal. A közvélemény-kutatások szerint az orosz hatalom társadalmi támogatottságát és a lakosság hazafias lelkesedését látszólag nem törték meg sem a nyugati szankciók, sem Oroszország külföldi megítélésének romlása. A rubel december közepén tapaszalt mélyrepülése azonban az országon belül megkérdőjelezte az orosz vezetés politikájának helyességét.
A kijevi főtéren tavaly november végén kirobbant hatalomellenes tüntetések, az Euromajdan hatására a Kreml januárban többfrontos diplomáciai és a propagandaháborút nyitott a szomszédos ország feletti befolyásának megtartásáért, egyszersmind az Európai Unió s legfőképpen a NATO Oroszország határaihoz való közeledése ellen.
A Kreml ez év elején is minden erejét arra összpontosította, hogy Janukovicsot és a mögötte álló erőket hatalmon tartsa. Miután az ukrán parlament menesztette az államfőt – aki Oroszországba menekült –, Moszkva az ukrajnai hatalomváltást államcsínynek, az uralomra került erőt juntának, az ebben részt vevő radikális nacionalista csoportokat fasisztáknak minősítette. Az orosz parlament felsőháza március 1-jén rendkívüli ülésén felhatalmazta Vlagyimir Putyin államfőt, hogy orosz állampolgárok védelmére szükség esetén fegyveres erőket vethessen be külföldön.
Néhány nap leforgása alatt jelzés nélküli fegyveresek jelentek meg a Krím félszigeten, majd a terület parlamentje azzal az indoklással, hogy tart a „kijevi juntától”, népszavazást írt ki a terület Oroszországhoz csatlakozásáról. A referendum idején, mint azt áprilisban Vlagyimir Putyin is elismerte, orosz fegyveresek biztosították a szavazás rendjét. Moszkva ezt követően a látszólag tőle független délkelet-ukrajnai szakadár törekvések mellé állt, ezzel nyomás alatt tartva az új ukrán hatalmat. Moszkvában azt is tagadták, hogy fegyverekkel látnák el a szakadárokat, s hogy az oroszoknak közük lett volna a malajziai utasszállító júliusi katasztrófájához. Elemzők úgy vélik, mivel sem a szakadároknak, sem Kijevnek nem sikerült elérnie a célját, a régióban a konfliktus tartós befagyására lehet számítani.
A Nyugat, elsősorban az Európai Unió és az Egyesült Államok egyre bővülő és egyre súlyosabb politikai és gazdasági büntetőintézkedésekkel próbálta megfékezni Moszkvát. Erre az orosz vezetés látszólagos nyugalommal és ellenszankciókkal reagált, a társadalom többségét pedig maga mellé állította. Az ellenzék gyengén és hatástalanul fejezte ki ellenvéleményét.
