Hó alatt szunnyadó múlt
Nem mintha nem élt volna vagy nem élne ma is olyan helyismerő, tollforgató, aki megírhatta volna a két sepsiszéki település, Kál­nok és Köröspatak eddigi históriáját, de azt még mindig csak kisebb közlések őrzik, összeg­zésük adósság. A múltról a községet bemutató Háromszék-falufüzetből idézünk: Régen lakott hely ez. A lignitfejtésnél a marosszentannai műveltség idejéből került ki egy agyagtál, Kálnok határából pedig népvándorlás kori pénzérméket tart nyilván a régészeti irodalom. Mind a két település régebbi, mint hinnénk.
Mit rejt földje? Mérhetetlen értékeket, kiterjedt szántókat-erdőséget, ahol minden megterem. Patakjai közel húsz méter vastag kavicsréteget raktak le, a teraszok kitermelhető folyami homoktelepek. A mélyben nyugvó szén is kincs marad, ugyanis Európa egyre jobban érdeklődik a zárt szénmezők után, amelyeknek alvó energiatartalékát nem kell kibányászni, hanem föld alatti elgázosítással, környezetvédő módon lehet értékesíteni. A mélyből édes-kénes és gyengén szénsavas ásványvízforrások törnek a felszínre: Köröspatakon a Büdöskút, szénsavas borvíz a kálnoki Major-árkában. A fiatalabb üledékek jó minőségű ivóvíztartalékot tárolnak, ami egyre nagyobb kincs.
Írásunk címében rövid ö-vel írtuk a községközpont nevét. Nem tévedés. Nyelvészeink ugyanis jobbára adósok településneveink névmagyarázatával, s mert Köröspatakon sincsen több kőrisfa, mint más településeken, be kell érnünk egy igen valószínűnek tűnő helyi szájhagyománnyal. Amikor Orbán Balázs felkereste az itteni Nagykertet, Kőházkert volt a neve. A közelben ma is látható romhalmaz szerinte a Kálnoky család kúriája volt. Egyik ablakszemöldökkövén az „L. K. 1652” feliratot látta, ami Ludovicus Kálnokyt jelenthetett. Sok évvel ezelőtt tett látogatásunk idején néhai Ördög Ferenc mondta: „A falu nem a kőrisfától kapta a nevét, hanem attól a vizesárokról, amely körülvette a kúriát, amiben körös-körül folyt a patak vize. Nem Kőröspataknak, hanem Kö­röspataknak nevezték a régiek ezt a falut!” Az ikertelepülés gazdag történetét kellene papírra menteni. A Kálnokon lakó Szígyártó András amolyan falukrónikás, fiatal kora óta vezeti a helyi események pontos naplóját, kutatója a régiségeknek.
Vissza a jelenbe
Az ikerfalu kénytelen volt átmenteni a jelenbe az egyre több gondot okozó földművelést, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés, a tejtermelés mikéntjét, a zöldségtermesztés hagyományait. Ezek itt a gazdaság valós értékei. Többen gazdálkodnak gépesített farmon, van magánerdő, két erdő-közbirtokosság. Megértették, hogy a mező hozadéka, a fa, a tej értékesítése csak nagyüzemi szinten veheti fel a versenyt az uniós erőkkel. A köz­ségvezetéstől, mely a településfejlesztés elkötelezettje, segítségre számítanak.
Aki saját földjén és az időközben vásárolt területen állatfarmot tudott létrehozni, annak mindennapi hozadékát megtakarította, és a bővítésről-befektetésről sem feledkezett meg, sikerül valamelyest megalapozni a jövőt. Költő Sándorral, a Zsombnorb Kft. tulajdonosával és fiával, Költő Zsombor Norberttel beszélgettünk. Saját és bérelt földterületeiken termelték meg a tehenek számára szükséges takarmányt. Utolsó találkozásunk óta 95 egyedre szapo­rították az állatállományt, amelyből 50 fejőstehén. A jelenlegi, egy állattól fejt napi 21 liter tejet a Covalact Rt.-nél értékesítik, amely szerintük mindig betartotta a szerződésben megállapított feltételeket.
– Aki elindult egy irányban, mint én – mondta Költő Sándor –, annak megtorpannia, megállnia nem lehet. Ar­ra törekszünk családommal, hogy ami megvan, működjék. Fejlesztés nélkül nem lehet sikeresen haladni. Ebben az évben az istállót szeretném bő­víteni, s telkem közvetlen közelében megvásárolni egy eladó földterületet mezőgazdasági célokra. Erre kérem a fennvalót, hogy hozzon számunkra sikeres új évet!
Váncsa Csilla mindennapi teendői mellett vendégházat működtet, mely néhanapján pénzt is hoz a konyhára. Az 1870-es években fából épült, valódi székely lakóházat újították fel korszerű követelményeknek megfelelően. Két fűthető szoba nyolc fekvőhellyel, modern fürdővel, állandó hideg-meleg vízzel, konyhával felszerelve. A telken védett parkoló, nagy kert áll a vendégek rendelkezésére.
– Volt-e vendég ünnepekkor, mit vár az új évtől? – kérdeztük.
– Most nem fogadtam senkit, bár lett volna vendégem. A karácsony kihívásokkal érkezett – mondta. – Olyan esztendőt várok, amikor kissé jobbra fordulnak a körülmények. Férjem hétvégeken mikrobusszal bárhová el tudja majd szállítani vendégeinket. A szűkebb környék bőven kínál látnivalót. Vállalkozásomról nem szándékszom lemondani.
– Lehet, hogy kissé különösen hangzik, de én minél több munkát kívánnék saját magamnak – nyilatkozta kérdésünkre Karácsony László. – Megmagyarázom: nekem, mint alpolgármesternek a teendők végrehajtása a feladatom, ha van munkám, halad a falu is. Örvendek a tökéletesen elvégzett munkának, s annak az ösvényéről nem is akarok letérni!
– Az új esztendő új terveket hozott a helybeli kisebb létszámú unitárius egyházközség számára is – mondta Tordai Ernő lelkész, aki olyan gazdasági évet vár, melyben terveiket kivitelezhetik. Tavaly megújították a paplak tetőzetét, idén az épület külső felújítása kö­vetkezne. Távlati tervük a visszaszolgáltatott unitárius felekezeti iskola épületének felújítása is. Tető­terének beépítésével szálláshelye­ket lehetne kialakítani, és elképzelhető, hogy itt helyet kaphatna egy állandó helytörténeti kiállítás. Neves lelkészek utódaként végzi szolgálatát a történelmi eklézsiában. Bedő Lajos egyike volt azoknak, akinek fia, dr. Bedő Albert (1839–1918) erdőmérnök, az erdőtörvények atyja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a jelenlegi köröspataki uni­tárius parókia helyén álló régi lelkészi lakban született. Örömmel nyugtázta, hogy magyar erdészek 2015-ben emléktáblával jelölnék a jelenlegi épületet. A százhetvenkét lélekszámú gyülekezet lelkészét, Tordai tiszteletest mindig ott látni a községi és egyházi rendezvényeken, melyeknek aktív résztvevője.
A községben a magyar történelmi fele­kezetek öt nőszövetsége is működik. Vé­letlen hozta, hogy ezek közül a legfiatalabb, a csupán három éve alakult katolikus nőszövetség elnök asszonyát, Nagy Enikőt kerestük fel.
– Nem én lennék a leghivatottabb beszélni – mondta –, de elmondhatom, hogy az a munka, amit az asszonyok végeznek a gyülekezetekben közös összefogással, a polgári települések életében is nagyon fontos. Segítünk protokoll és ünnepi alkalmakkor egyaránt. Öröm számomra, hogy immár szabadon működnek felekezeteink, élénk mindenütt az egyházi és a polgári  közösségi élet. Ehhez hasonló jó körülményeket kívánunk az elkövetkező új esztendőben is.
A Kálnokon lakó Kecskés család, Kecskés József  és felesége, Kecskés Váta Piroska a település művelődési életének animátorai-szervezői. A gyimesi származású feleség a helybeli tánccsoportok lelkes oktatója, a férj zenekedvelő társaival a muzsikát szolgáltatja. A Háromszékben több alkalommal szóltunk arról, hogy újraalakult Kálnokon az időközben kiöregedett fúvószenekar. Fiatal tehetségek álltak össze, a régebbi zenészekkel és a zenélni tudó köröspatakiakkal új zenekart alakítottak. Beszámoltunk olyan két­órás koncertekről, amelyeket az együttesek közösen vittek színpadra otthon és a szomszédos településeken.
Aszfalt került a köröspataki bekötőútra és az Árkos felőli járhatatlan rövid szakaszra. Hasonló úton lehet eljutni Kálnokra is. Mindkét település fúrásokból származó minőségi ivóvizet kap egy közbeiktatott tisztítóberendezésen keresztül. Megújult a kálnoki kultúrotthon, Köröspatakon kicserélték a nyílászárókat, közös erővel lakhatóvá tették a központi iskolaépület megviselt belső részét. Megtörtént a cigány negyed felmérése, ivóvizet vezettek. Sikerült javítani és vízlevezető árkokkal ellátni a községközponton átvezető megyei rangú út aszfalt nélküli szakaszát, hasonló módon a kálnoki főutcát is – amiről lapunk is beszámolt.
– Mi szerepel az új év tervei között? – kérdeztük Kisgyörgy Sándor községvezetőt is.
– Minden szempontból jobb esztendőt remélek – mondta. – Megpályázzuk a település közös szennyvízhálózatát, megkezdjük a Bedő Albert-emlékház építését Kálnokon, ugyanott hősi emlékművet emelünk s ravatalozót építtetünk. Hangszereket vásárolnánk a közös fúvószenekar számára, és továbbra is  segítjük a Diakónia rászoruló gyermekek számára indított délutáni iskolaprogramját. Ezután is cselekszünk annak érdekében, ha kell, peres úton is, hogy visszaszerezzük köz­ségünk tulajdonába a Bánya-tavat és közvetlen környékét. Azt kívánom, hogy ezeket hozza el számunkra az új esztendő! Sikeres évet a község minden lakójának!