Már diákkorában arra készült, hogy turizmussal foglalkozzék, idegenvezetőként kezdte, később azonban a család segítségével panzió létesítésébe fogott, közel tíz év alatt pedig párjával együtt sikeres vállalkozássá fejlesztette az egykor csak álomnak hitt tervet. Albert Zoltán és felesége, Kincső nemcsak tulajdonosa a sepsiszentgyörgyi Ferdinánd Panziónak és kávézónak, hanem lelke is annak a létesítménynek, amelyet méltán érezhetnek magukénak, mert rengeteg saját ötlet és befektetett munka révén hozták létre, és mai napig szívvel-lélekkel vesznek részt működtetésében, fenntartásában.
– Szerelmem volt a turizmus, szerettem volna emberekkel dolgozni, szolgáltatásban munkálkodni, és miután elvégeztem a földrajz–idegen nyelv szakot a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, nem mentem tanítani, az aidegenforgalom vonzott – mesél a kezdetekről Albert Zoltán. Elmondta, hogy akkori barátnőjével, későbbi feleségével egy ideig Amerikában dolgoztak idegenforgalomban, ott sok mindent megtanultak, amit itthon kamatoztattak. Az ott keresett pénzből Zoltán itthon vásárolt egy mikrobuszt, beajánlotta idegenvezetői szolgáltatását különböző szálláshelyeknek, az elképzelés ellenben nem vált be, csak ideig-óráig működött a vállalkozás ebben a formában.
– Ezt a vállalkozói modellt el kellett vetnünk, ekkor adódott a helyzet, hogy édesanyám vásárolt egy épületet rendelője számára, egy ideig itt is működött, mellette volt egy romos, háromszobányi helyiség, amelyet felújítottunk. Óvatosan indultunk, öt szobával kezdtük 2007-ben. A szüleim anyagilag nagyon sokat segítettek, eladtam a mikrobuszt, annak árát is befektettük, Kincső is erre fordította megtakarítását. Kezdetben tíz ággyal működött a panzió, volt egy kis recepció egyben a reggelizővel, egy alkalmazottal dolgoztunk. Mi is mindent csináltunk, takarítottunk is, próbáltuk alkalmazni azt, amit Amerikában megtanultunk – folytatja Albert Zoltán a történetet.
Fontos a közvetlen kapcsolat
– Ahogy a panzió termelt, visszafordítottuk a pénzt. Azt a mondást tartottam szem előtt, hogy az a jó vállalkozó, akinek a számlái üresek, tehát mindig befekteti a megkeresett összeget. 2010-ben sikerült tíz szobára bővíteni a panziót, ez tizenkilenc helyet jelent, két apartmannal. Mindig odafigyeltünk a berendezésre, de ott is kötöttünk kompromisszumot, mert a masszív fáról le kellett mondanunk, azt nem tudtuk megfizetni, de kis díszítéssel mégis sikerült személyesebbé tenni. Ebben Kincső volt az ügyesebb, itt kellett az ő szépérzéke.
– Két gyermekkel bővült a család, hogy oszlik meg a munka jelenleg?
– A foglalásokat Kincső tartja kézben, ő a szállásmester, az ellátmányozást, a beszerzést is ő kezeli. Most három alkalmazottal dolgozunk, de korábban nem volt állandó recepciós szolgálat, ha telefonáltak, én futottam és elszállásoltam a vendéget. Ez így bájosabb volt, mert ha úgy volt kedvem, megkínáltam egy kis pálinkával, egy kicsit beszélgettünk, viccelődtünk, mert szerintem fontos a közvetlen kapcsolat. De ahogy bővült a panzió, egyre nehezebb volt a munkahelyen és itt is helytállni. Kincső közgazdászként dolgozott a villamossági vállalatnál, jelenleg gyermeknevelési szabadságon van a második gyermekünkkel, ahogy lejár a két év, nem megy vissza a munkahelyére, csak a saját cégünknél fog dolgozni. Én a megyei tanács idegenforgalmi egyesületénél vagyok irodavezető. Céltudatosan alakítottuk ki vendégeink körét, inkább üzletembereket fogadunk, a szolgáltatásrendszerünk is ehhez igazodik. Kiadós reggelit biztosítunk, internet-hozzáférhetőséget. Vannak egy-két éjszakás vendégek is, de többnyire visszatérők, és hosszabb távon tartózkodnak itt.
– A Ferdinánd Panzió és kávézó az egyetlen katicabogaras, vagyis bababarát vendéglátóegység Sepsiszentgyörgyön. Mit jelent ez a minősítés, és miért volt fontos ebbe az irányba is elmozdulni?
– A kávézó története gyermekeinkkel függ össze, valamint azzal, hogy Kincső szívesebben végez kreatív munkát, mint hogy egy irodában üljön. Nagyon szeret sütni, ezt a sütési mániát használtuk ki, amikor létrehoztuk a kávézót, és berendezkedtünk sütemények készítésére. 2014 áprilisban kezdtük túrós és almás pitével, sonkás és zöldséges kiflivel, kakaós muffinnal. Be kellett látnunk, hogy az élesztős tészták sok munkát igényelnek, nekünk pedig kicsi a forgalmunk, így tértünk át a muffinokra, bár ez nem éppen hagyományos sütemény mifelénk, ezért egy kicsit ódzkodtam is tőle. Igyekszünk az évszakot követni a kínálattal, így télen a kakaós mellett sütőtökös muffint is készítünk, de karácsonykor volt mézeskalács-ízesítésű is. A katicabogaras minősítést a helyi kismamák egy csoportja találta ki, az önkormányzattal együtt hirdették meg a versenyt. Egyedül mi jelentkeztünk, meg is kaptuk a minősítést, büszkék vagyunk rá. Ez nem járt pénzjutalommal, inkább mi költöttünk etetőszékre, gyermekágyra, amelyeket a szállóvendégeink ingyen használhatnak, pelenkával, hőmérővel is tudunk szolgálni az átutazóknak. A helyi betérők inkább kismamák, főként a sütemények miatt kaptak ránk, egy kicsit szűk ez a klientúra, de annál kedvesebb számunkra.
Üzlet és romantika
A Ferdinánd Panzió tulajdonosai fontosnak tartják az együttműködést helyi vállalkozókkal, más panziókkal. A kávét helyi forgalmazótól vásárolják, a megmaradt muffinokat helyi vendéglő vásárolja fel tőlük, ha pedig egy vendég magasnak találja áraikat, kedvezőbbet ajánlanak a városban. „Rendkívül fontos: a versenyhelyzet ne abból álljon, hogy elveszed mástól a vendégeket, hanem a minőségi szolgáltatásokkal, az odafigyeléssel hódítsd meg a vendéget” – véli Albert Zoltán, aki számára az a legnagyobb elégtétel, hogy ezt a kis világot saját ötlet alapján maguk teremtették maguknak, és jól érzik magukat benne. A gyermekek mellől rövid időre Kincső is csatlakozik beszélgetésünkhöz, keveset mond el az ő megvalósításairól, tán több nem is kell, mert az szemmel látható, a sütemények révén pedig ízlelhető:
– A díszletet saját ötletek alapján készítettük, a kávészemeket éjjelenként tettük fel a kávétérképre, a lámpatesteket én festettem, Zoltán fúrta a falat és helyezte fel őket. Anyukám is nagyon kreatív, a sütés-főzésben is tehetséges, így otthonról hoztam ezt a tudományt, és szeretem, közelebb áll hozzám, mint a könyvelés. Két gyermek mellett megtapasztaltuk, hogy mire van szükség, így a kisgyermekes családokat ki tudjuk szolgálni. Nagyon jól érzem magam ebben a munkakörben, természetesen a saját cégünket könyvelem, de az alkotásban élem ki igazán magam.
Az Albert házaspár a panzióból származó jövedelmet befekteti, mert Zoltán szerint „a befektetés a pénzköltéstől abban különbözik, hogy az egyik megtérül, a másik pedig nem”. Az elmondottakat Zoltán alátámasztja azzal, hogy beszél egy újabb beruházásról. Bölönben megvásároltak egy régi vízimalmot, azt javítgatják, szálláshelyeket is kialakítanak mellette, úgy tartja, ez vállalkozásuk romantikus vonala. És talán az is, hogy a panziót anyai nagyapjáról nevezték el, a vaskorlátok mintázatát pedig apai nagyszülei Csíki utcai házának mintáiból választották.
