Ez nem csupán környezetromboló, hanem törvénytelen is, de úgy látszik, az illetékeseket nem zavarja. Nem mindenkinek adódik lehetősége Sugásfürdőre kijárni, a vakáció idején sokan jártak a Pacéra is!
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. Megyénkben ugyancsak gyakran cserélik a prefektusokat, 25 év alatt már a tizediket helyezték tisztségbe tavaly decemberben – igaz, rendhagyó módon a magyar himnusz éneklése közben –, nagyobb a forgalom, mint máshol. Volt a kormánymegbízottak között közgazdász, állatorvos, turisztikai ügynök, kereskedő, juhtenyésztő, közjegyző és papfióka is, de (egy kivételével) nem hagytak kellemes emléket a megye többségét kitevő magyar lakosság körében. Nem tudjuk, a prefektusok eleve úgy kapják a megbízást, hogy bomlasszanak, vagy buzgóságból cselekednek olykor szégyenletes módon? De vajon mi történhetne Romániában, ha a magyarlakta vidékeken a fontosabb intézmények nevét magyarul is kiírnák, ha a vezetőket a lakossági arányok szerint neveznék ki, és ha Székelyföldön a székely zászlót is ki lehetne tűzni a középületek homlokzatára a román trikolór mellé? Csorbítaná ez a demokráciát? Vajon miért nem akarnak a prefektusok beilleszkedni egy vegyes lakosságú vidék életébe, közösségébe? Úgy látszik, az 1989-es rendszerváltás nem hozta meg a kellő változást a fejekben, sőt! A megyei tanács mellett semmi szükség nincs a prefektúrára, de ha már ott vannak, akkor úgy tevékenykedjenek, hogy az egész nép javát szolgálják, ne csupán az egyik részét. Így tovább is tisztségben maradhatnának, és mi is sikert kívánhatnánk nekik, nem a mielőbbi váltást várnánk.
B. L., Kézdivásárhely. December 16-án, kedden a Bod Péter Tanítóképző diákszövetségének tagjai Máthé Réka tanárnő vezetésével ellátogattunk a Böjte Csaba által Kézdiszentléleken létrehozott P. Bartók Albert Napközi Otthonba. Névre szóló ajándékkal leptünk meg 17 gyereket, és csapatépítő játékokkal igyekeztünk érdekesebbé, felejthetetlenné tenni napjukat. Látva az arcukon a mosolyt, öröm töltötte be a mi lelkünket is.
ELEKES JUDIT, Kézdimartonfalva. Az első betlehemes felépítése és benépesítése nagyon jól sikerült, még jobban is, mint reméltük. A gyermekekkel szeretettünk volna színesebbé tenni a karácsonyt, és szerettük volna, ha azok is bekapcsolódnak a szervezésbe, akik csak a szülők miatt vagy valamilyen megszorításért jönnek a templomba. Kellemesen csalódva láttuk, hogy felnőttek is eljöttek, és mint kíváncsi gyermekek, örömmel nézték, ahogyan bekötöttük az állatokat a szerény és tényleg szegényes istállócskánkba. Aztán jöttek az ötletek, hogy jövőre hogyan lehetne jobbá és szebbé tenni az ünnepet, milyen istállót kell építeni, hogy könnyebben lehessen az állatokat elhelyezni és megsimogatni. A leghálásabbak és legboldogabbak a gyermekek és az idősek voltak. Előbbiek őszintén ki tudták mutatni örömüket, és bár ilyen állatokat naponta látnak, úgy tudtak örülni nekik, mintha az első alkalom lenne, hogy ilyen közel mehetnek egy juhhoz vagy szamárhoz. Akik szerepeltek, büszkén mesélték, hogyan valósítottuk meg tervünket, és nem törődve a hideggel, büszkén álltak a betlehemes mellett. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek, látva, hogy azok a gazdák, akik az állataikat hozták, milyen boldogok és büszkék, amiért ott lehettek. Ez abból is látszott, hogy öt órakor elmehettek volna, de ők még este fél hét után is ott voltak...
VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy. Szomorú hírt kaptam a minap, elhunyt Nagy Dénes nyugalmazott bölöni tanító bácsi. Mint volt tanítványa, úgy érzem, megérdemli a méltatást, mert sok nemzedéknyi gyermeket tanított meg betűvetésre, számolásra és emberségre. Szigorú volt, de mindig szeretettel vegyes tisztelettel gondolok, gondolunk rá. Kántortanítóként kezdte, majd a kommunista rendszerben is folytatta népnevelő munkáját. A községi dalárda karmestere, szervezője, lelke volt, még idős korában is képes volt bármikor összeszedni és betanítani az énekeseket. Ünnepély elképzelhetetlen volt nélküle és az énekkar nélkül... A rendszerváltás után, már nyugdíjasként rengeteget segített, a földek visszaszolgáltatásánál dolgoztunk együtt, nagyon fontosak voltak az ismeretei és a tapasztalata. Ő alakította újra a Független Kisgazdapártot a faluban, hogy jobban és hatékonyabban tudjanak az emberek gazdálkodni földjeiken. Még sok mindent lehetne mondani róla, de egy biztos: egy jó magyar ember, egy igazi tanító hagyott itt bennünket. Nyugalma legyen békés, emléke áldott!