A sebtiben összetákolt 2015-ös költségvetésnek annyiban örülhetünk, hogy nem az év közepén lett készen. A minisztereink már nem örültek annyira – láthattuk, hogy sírásra görbült szájjal vették tudomásul a megnyirbált, szűkmarkú keretet, hogy fog ez megfelelni a bőkezű ígéreteknek?
Hiányoznak azok az ilyen-olyan úton-módon lenyúlt összegek. Nem aprópénz, próbáltam utánaszámolni, de egymilliárd eurónál már káprázott a szemem. El kell ismernünk, hogy e téren megvalósult a nemzeti egység, politikai színezettől függetlenül marta, aki bírta. Rebesgetik, hogy a pártok között van erről egy titkos egyezség (hogy mi, azt jobb, ha nem tudjuk), és az üzletemberek, szerencselovagok, hölgyek, urak – már ahogy a parlament tagjait illik szólítani – egymás kezére játszanak.
Mint ahogy már régóta sejtjük, a legjobb fejőstehén a visszaszolgáltatási intézet (ANRP), ahol nagynevű politikusok által kedvelt, szépre festett kisasszonykák elnöki tisztségükből nem éppen önzetlenül segítették a rablást. Ezáltal bebizonyosodott, hogy a régi mondásnak, miszerint minden sikeres férfi mögött egy derék asszony áll, a fordítottja is igaz: minden sikeres lányka fölött áll egy kemény férfi! Ne ámuldozzunk ezen: egy francia író útinaplójában jegyzi, hogy a Dîmboviţa-parti fővárosban így mutogatták a nőket: ez 50 lejes, ez 100, ez már 200. Tisztességesek nincsenek? – kérdi a látogató, mire a válasz: de vannak, de azok nagyon drágák...
Nahát ezek a drága hölgyek – mivel az ellenőrzést épp azok végezték, akik illegalitásra biztatták őket – gazdagon jutalmazták a beajánlott klientúrát (hát hogyne: nem az ő pénzük bánta), és az ünnepeken zárt ajtók mögött gondolkozhattak azon, hogy megérte-e?
Amit nem tudunk: nem éppen a felsőbb vezetőktől indult a kivizsgálás (ott már többször elnapolták), inkább a külföld elégelte meg a kölcsönkéréseket, mialatt itthon loptak. Hogy legalább az idáig felderített tolvajlások összegét miért nem tették vissza a költségvetésbe? Hát tudni való, hogy a könnyen jött pénz könnyen megy. Párizsban nem művészet egymilliót elverni, egy női táska akár egyévi hazai nyugdíjba is kerülhet, így hát bottal üthetjük a pénz nyomát.
Ennek ellenére kérdés, hogy a költségvetésbe miért nem iktatták be az államtól ellopott összegeket, az ellenőrző és bűnmegelőző szervekre fordított kiadásokat (hiszen bebizonyították, hogy hiába vették fel a fizetésüket), valamint a vezetők számára színes tévével, internettel stb. felszerelt luxusbörtönök fenntartását. Ott írják meg visszaemlékezéseiket, majd könyv alakban kiadják, hogy az utánuk következő nemzedékek is tanulják meg, miként lehet nálunk híressé és vagyonossá válni...
Tölgyes Lajos
