Ha nem velünk történik meg, el sem hiszem. De azt most sem tudom elhinni, hogy a 21. században így kell megoldani egy helyzetet.
December 19-én, pénteken teljesen indokolatlanul villanyáram nélkül maradt Bem József utcai lakásunk.
A lépcsőházban csak a mi lakrészünkben volt áramszünet. Tudtam, hol van a központi biztosítéktábla, de nem fértem hozzá, mert a dobozt lakattal bezárták. Nem volt mit tennem, hívtam a 0800 801 929-es telefonszámot. Teljesen személytelen beszélgetés (robot) után sikerült kapcsolatba lépnem egy kellemes hanggal. Miután feltett néhány fontos technikai kérdést – többek között azt is, hogy ellenőriztem-e a benti biztosítékot (szinte azt kérdezte, biztos-e, hogy áram nélkül vagyunk) –, megnyugtatott, hogy a mai nap folyamán megoldják gondunkat. Már fél tizenegy volt, a lakásban egyre hidegebb lett. Elmentem az áramszolgáltató Oltmező utcai székházába. A kapustól bebocsátást nyertem Szabó István mérnök úrhoz, aki – miután meghallgatta panaszomat – szintén megnyugtatott, hogy gondunk megoldódik. De siettetni nem tudja a megoldást, mert csak két embere van, és millió problémája (két ember mellé is kell egy főnök). Később jöttem rá, hogy lett volna lehetősége felgyorsítani a dolgokat, csak egy kicsi akarat kellett volna hozzá...
Azért állítom ezt, mert fél háromkor, amikor kezdett tarthatatlanná válni a helyzet, újból elmentem az Oltmező utcai székházba. Szabó mérnököt már nem találtam ott (terepen volt). Akkor világosított fel egy távozó férfi, hogy forduljak (sajnos a nevét nem jegyeztem meg) X mesterhez.
Így lett, és ő elküldött egy fiatalembert, aki azonnal jött, és (habár nem tartozott a munkaköréhez) fél perc alatt (én is tudtam, hogy nem kell több) megoldotta a „nagy” problémát (15 órakor). Közben még volt egy személytelen beszélgetésem a már említett kellemes hanggal, aki megnyugtatott, hogy az „intervenciós” csoport (két ember) Gidófalván van 18 óráig, és azután kerülünk sorra. Így is lett: 18 óra 26 perckor jöttek is, de akkor már meg volt oldva a probléma.
Pénteki tárgyalásaim során több alkalommal is feltettem a kérdést: miért is kell nekünk a villanyszámlában 4,738 lejjel fizetnünk az euróban számolt összeget? Valószínű azért, hogy egy félperces beavatkozásért majdnem tíz órát kelljen várnom.
Igaz, így is határidő előtt oldódott meg a kérdés, mert a személytelen hang 12 órás határidőt ígért. Az euró soha nem volt 4,738 lej, és ezért jogos a kérdés, hogy az említett összeg és a napi árfolyam közti különbségből nem lehetne még legalább egy dolgozót alkalmazni? Mert láttam, hogy irodai alkalmazott van elég, és állítom, hogy a fenti különbség hatalmas összeget jelent, ha figyelembe vesszük az elfogyasztott villamosenergiát és az országban létező lakások számát. Lehetne azt az egy alkalmazottat a ténylegesen sürgős, félperces munkák elvégzésére használni. És fontos lehet, mert mi történt volna például a fenti esetben, ha kisgyermek is van a lakásban. Lehet gondolkozni, kedves „centrumban” lévő urak! Két logikus kérdés:
1. Mit szólnának „kedves urak”, ha betegségüknél így reagálnának a mentők?
2. Mit jelent az „intervenció” – szó? Tíz órát?
Balogh Péter, Sepsiszentgyörgy