,,... A Rév Magyar Házban a tál étel mellé kulturális különlegességet is kínál Gágyor Zille és Fekete Gábor. Révkomáromot ma hivatalosan, szlovákul Komárnonak nevezik. A helyi szlovákok sokáig azt mondogatták, a Rév vendéglőben magyar útlevélre van szükség... Zille Kassán született.
E ritka nevet szüleitől azért kapta, hogy ne lehessen szlovákosítani. Ott is nevelkedett, 1986-ban a család Győrbe költözött. Édesapja, Gágyor Péter, a neves színházi rendező, író, újságíró 1983-tól a kecskeméti és a győri színház rendezője. Zillének a néptánc és az irodalom volt a gyerekszobája. Kilencévesen már színpadon állt. Azt gondolta, hogy népművelő vagy néprajz szakos lesz. Azután 17 évesen, az emigráló családdal 1988-ban Németországban kötött ki. Tíz esztendőt éltek ott. Közben összeomlott a szocializmus, átjáróvá váltak a határok, az emigránsok is hazatérhettek. Zille egy évet Prágában töltött, egyetemre járt. Huszonegy évesen férjhez ment, megszületett a nagylánya... ’98-ban visszatér szülőföldjére, emígy gondolkodva: Pozsony már nagyon szlovák, Dunaszerdahely sötét város, anyja származási helye, az Ipolyság túl messze van. Marad Révkomárom, az még jó hely... (2011-es adatok szerint 34 és fél ezres lakosságból 54 százalék vallja magát magyarnak, 35,5 százalék szlováknak)...” – olvasom a kitűnő publicista, Hanthy Kinga sorait, melyek segítségével tovább fűzöm gondolataim a ritka és különleges keresztnevekről.
A kérdés már három évtizede foglalkoztat, a Korunk 1984-ben Nevek térben és időben címmel megjelent írása óta. A rangos folyóirat szerint ,,messze vagyunk már attól, amikor a Magyar Tudományos Akadémia szakbizottságához kellett fordulni engedélyért, ha gyermekünket különleges névvel kívántuk feldíszíteni. Messze az is, amikor a leendő szülők a Ladó-féle utónévkönyvet forgatták szorgalmasan, mert abból lehetett nevet választani... A liberalizálási hullám elérte a névadást, s amint lenni szokott, a hullámok átcsaptak a partfalon. A szülők egy része valószínű fel sem fogja, hogy a ritka vagy addig nem is létező, általa alkotott keresztnév, amelyet szeretetteljes ajándéknak szán, akár életre szóló büntetés is lehet gyermekének... Hazánkban, Magyarországon már 3500 anyakönyvezhető név van, és egyre nagyobb az igény, hogy mellé névnap is legyen. Ez viszont nehezen oldható meg, hiszen még ha naponta három új névnapot teszünk is az év 365 napjára, az is csak töredéke az igényeknek. Ma ugyanis 1900 névnek van helye a naptárban...”
A Zille név után kutakodva számoltam össze a Keresztrejtvény Lexikonban a női neveket: 744-et. A riport főhősének nevét sem ebben, sem a Korunk füzetek névszótárában nem találtam a Zelma, Zenóbia, Zina, Zita, Zora között. B. Gergely Piroska Választható nevek és névválasztás című, harminc évvel ezelőtti tanulmányában írja, hogy a nevek és a lakosság arányszámát véve alapul, a névhasználat Kovászna megyében a legélénkebb, a legújítóbb. Összegyűjtött kicsengetési kártyáim közül mégis egy tíz évvel régebbit, a sepsiszentgyörgyi 1. sz. líceum (régebb és ma: Székely Mikó Kollégium) 1974–75-ös tanévben végzett diákjainak névsorát böngészem. Három vegyes osztályban 107-en voltak, közülük 17-nek két keresztnevet adtak. A legtöbb fiú József, Zoltán, Tibor és András, a lányok között Éva, Zsuzsanna és Edit a leggyakoribb. Közismert szép magyar nevek... És most vissza a mához! Magyarhon első szülötte 2014. január 1-jén 0 óra 15 perckor jelentkezett Klarissza Cintia néven. Kívánom, hogy az alig egyperces különbséggel utána érkezőt, Milán Dánielt kövessék a Levedi, Kisid, Ős, Főd, Tar, Csala nevűek, szaporítsák nagyon fogyó-haló nemzetem a Kárpát-medencében, a nagyvilágban!
Ferenczy L. Tibor
