Az esztendőforduló jól ránk ijesztett a mínusz húsz fokos hideggel, és napokon át tapasztaltuk az újságcím igazát: rendkívüli fagy Háromszéken! Égetjük a gázt, ruhásszekrényeinkből előkerítve az évek óta mellőzött gúnyadarabjainkat. Ablakaink jégvirágai mielőbbi „elhervadásán” reménykedve, betonlakásaink szigorított csendjében leteszünk kézből könyvet, újságot.
Kiiktatjuk ha kell, ha nem működő tévénket; szorosabbra vonjuk az ünnepnapok baráti, családi társaságának körét a forralt bor illatának meghitt légterében. A svéd Ikea-asztal nagyobb felülete kínálja a lehetőséget a társasjátékok valamelyikének. Hiányoznak a sakk- és römikészlet figuráiból, de kerül üres füzetlap és irón a kirepült fiókák egykori szobáiban. Gyerekek, szól az egyik nagymama korú testvér, játsszuk azt, amit az ötvenes-hatvanas években, amikor fiatal házasokként összegyűltünk szüleink születés- vagy névnapja, aranylakodalmak alkalmával! Még emlékeztek, amikor egyikünk elkezdte a magyar ábécét magában mondani, s a játékmesternek stopot kellett kiáltania, nem tudván, melyik betűnél tart a játékot vállaló soros? Ja, igen, kapcsol a közel negyven éve megismert lelki jó barát, mi is játszottuk az „ország, város, falu, folyó, állat, növény stb.” szellemi vetélkedőt, de mert könnyűvé vált évtizedek múltán, változtassunk rajta. Legyen belőle nemzet-történelmi-földrajzi vetélkedő...
Komám, az előbb melyik betűnél stoppoltalak le? A T-nél? Akkor, ha beleegyeztek, maradjunk egy erdélyi T-betűs városnál, amelyet Traianus római császár idejében Potaissaként ismertek i. sz. 110-ben. De Géza királyunk 1075-ös oklevelében már említi sóbányáit, amelyek híressé tették Torda városát. Kaptok tíz percet, s az alatt írjatok le mindent, építő, de sokat szenvedett, rabláncra is fűzött lakóiról. Órájára pillantva indít a házigazda. A győztes nevét közhírré tesszük, dicséretben részesülve egy pohár fehér borral többet ihat, mint a vesztesek!
A régi Torda három részből állt: Ó- és Újtordából, valamint Egyházasfalvából. Tipikus erdélyi város, hét felekezet lakott benne, és tíz temploma volt. Lakóinak száma 2002-ben 55 887, tíz százaléka magyar. A közelében a Hesdát-patak szurdokvölgye, közismerten Tordai-hasadék. Vára, a XI. század elején létrejött Torda vármegye központja az 1241-es mongol betöréskor pusztult el. Megyeszékhely-szerepét a sóbánya telepe, Tordaakna vette át. 1297–1452 között civitas. 1288-tól országgyűlések színhelye. Itt újították meg a magyar, székely és a szász előkelők a „három nemzet unióját” 1438-ban...
És néhány műemlék épületéről szólnánk, melyek szorosan kötődnek a régebbi városrész, a vidék és lakóinak történelmi múltjához. Az ótordai református templom a város legrégibb építménye, XIII. századi, jelenlegi formáját a XIV. század második felében nyerte el. Az egyhajós templom a későbbi átépítés folyamán sokat veszített eredeti szépségéből, belsejét barokkosították, szentélyét lebontották. Több országgyűlést tartottak benne. Az ótordai református paplak falán emléktábla, mely szerint Petőfi Sándor itt vett búcsút 1849. július 21-én feleségétől, Júliától és kisfiától, miután Miklós Miklós lelkész gondjaira bízta őket. Soha többé nem látták egymást. A fejedelmek háza a XVI. századból származó épület, amely az átutazó vagy itt időző fejedelmek szálláshelye volt. Ma történelmi múzeum. Hosszabb restaurálás után itt helyezték el Körösfői-Kriesch Aladár nagyméretű, gyönyörű festményét: „A tordai országgyűlés 1568-ban Dávid Ferenc vezetésével kimondja a vallásszabadságot.” A Wesselényi-ház a fejedelmek házának szomszédságában Báthori Zsigmond idejéből származik. 1794-ben itt született báró Jósika Miklós, az első jelentős magyar regényíró. A katolikus templom a XV. század végén, eredetileg háromhajós, nyugati tornyos csarnoktemplomként épült. Gótikus szerkezetét és formáit csak kívül őrizte meg. Nyugati homlokzatát és belsejét 1822-ben alakították ki (fotó). Itt tartottak országgyűlést, 1568-ban Európában először itt mondták ki a vallásszabadságot. Ezt az emlékezetes, szép napot ünnepli minden esztendő január 13-án a Magyar Unitárius Egyház.
