A párizsi merényletek és az egész Európában fokozódó terrorveszély miatt a kormány újra beterjeszti a Big Brother-törvényt, noha az alkotmánybíróság már alaptörvénybe ütközőnek minősítve visszautasította az első tervezetet, mivel sérülhetnének a lakosság emberi és szabadságjogai.
Az örökös dilemma: mit akarunk? Fokozódó biztonsági ellenőrzéseket, totális ellenőrzést, ami korlátlan jogokat biztosít a Román Hírszerző Szolgálatnak és általában a titkosszolgálatoknak? Hogy bármikor lehallgathassák az alattvalók mobiltelefonját, beléphessenek a személyi számítógépekbe..., folytassuk még? Big Brother, a Nagy Testvér Orwell 1984 című negatív utópiájának láthatatlan, ám mindenütt jelen lévő, az alattvalók életében megjelenő „hőse”, a diktátor, akinek füle mindent hall, szeme mindent lát. Nézzük, miként írja le Orwell már regénye első oldalán: „A liftaknával szemben mindegyik emeleten ott meresztgette szemét az óriási arc a falra szegezett plakátról. Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy tekintete mindenhová kövesse az embert, akárhonnan nézi. A Nagy Testvér szemmel tart.”
Egy ilyen törvény egyértelműen rossz emlékeket ébreszt egy olyan országban, mint Románia, ahol a Ceauşescu-diktatúra huszonöt esztendeje alatt már-már tökélyre fejlesztették az ellenőrzéseket, az akkor legmodernebb lehallgató készülékek (nemcsak az egyre érzékenyebb „poloskák”, de célmikrofonok, sőt, hangágyúk!) lehetővé tették, hogy a lakosokat a nap minden órájában, bárhol megfigyelhessék, lehallgathassák, közintézményektől a hálószobákig, koncertektől stadionokig. Akkor viszont még nem léteztek a maihoz hasonló számítógépek, így nehezen volt rendszerezhető a lehallgatások hihetetlen mennyiségű adata. Ma viszont mindez megoldható. Tavaly robbant ki a Fekete Zsák nevű, tizennégy éve, a 2001 szeptemberi – az ikertornyok és a Pentagon elleni – repülőgép-támadások után beinduló, az egész földet behálózó amerikai titkosszolgálati akció, melynek részeként bő évtizede az amerikai szolgálatok nemcsak „ellenségeiket”, de szövetségeseiket is állandóan lehallgathatják, el egészen Angela Merkel német kancellárig. A lehallgatottak beszélgetéseit is számítógépen tárolják, egy kattintással képbe kerülhet bárki. Sokan, szakértők, tévéguruk, politikusok feltették a nagy kérdést az elmúlt napokban: ezt akarjuk?
Teljesen világos: a Big Brother-törvény visszalépés a már-már elfeledettnek hitt rendőrállam felé. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ez a totális ellenőrzés megelőzhetné az esetleges terrorista akciókat (Románia pillanatnyilag nem is áll célkeresztben!), arra viszont jó lenne, hogy a hatalmon lévő és a „titkos” adatok birtokába jutó politikusok (azt, hogy mi a titkos, ki döntheti el?) zsarolhassák egymást és az ellenzéket, egyébről, a lakosság totális kiszolgáltatottságáról most nem is beszélve!
A Nagy Testvér árnyéka újra ránk vetül.
