Örök ismétlés és remény
Illyefalva község lakói, az aldobolyiak és a sepsiszentkirályiak már el is felejtették, hogy mit tartalmazott a megnyert, majd leállított integrált falufejlesztési programcsomag, azt azonban látogatásunk idején is ismételgették, hogy ha nem lesz kész a szennyvízelvezetés, az egyre szegényebb, de még működő udvari kutak ivóvize is befertőződhet, és hogy Aldobolyban bármikor beszakadhat a kultúrotthon teteje, emiatt nem lehetett megszervezni a hagyományos vízkereszti bált. A sepsiszentkirályiak kissé visszafogottabbak, mert a tavaly év végén visszaosztott pénzből aszfaltoztak a faluban, s megkezdték a kultúrotthon előtti útkanyarban egy új híd építését. – No, nem mintha minket szeretne a legjobban a polgármester, de a pénzt hamar el kellett költeni, s gyorsabban ment az aszfaltozás, mint bármely másfajta munka a decemberi fagyban-hidegben! – jegyezték meg a helybeliek.
– Bár ebben az országban merészség biztos ígéretekre alapozni, én mégis hiszem, hogy a falufejlesztési program révén járhatóak lesznek utcáink, megújul Aldoboly és Sepsiszentkirály kultúrháza, vendégforgalmi látnivalóvá tudjuk varázsolni a szentkirályi kőhidat, beindíthatjuk a gyermekek számára megpályázott délutáni iskolát – erősítette meg Fodor Imre községvezető –, ugyanis elbírálási szakaszban vannak beütemezett munkálatok, amelyeket ebben az évben el kell végeznünk. Mivel gyökeres változás történt az év végi, központi visszaosztások rendszerében, pillanatnyilag nem tudjuk, miből fogunk gazdálkodni. Lehet, hogy a működési költségekre szükséges alapokon kívül nagyon kevés lesz a pénz, amit szabadon tudunk majd felhasználni. Tavaly, mondom örömmel, elindult a villanyhálózat teljes felújítása, állnak az oszlopok, behúzva a vezeték, készen vannak a transzformátorházak. Tehát nem volt rossz esztendő, ugyan tapasztaltunk egyfajta pangást a választások idején, és lassan mentek a dolgok, de sikerült leönteni több mint 400 méter aszfaltburkolatot Sepsiszentkirály­ban. A kivitelező a Valdek cég, s ha melegedik az idő, befejezzük a hidat is. A falu szempontjából fontos dolgok ezek, de mielőtt leöntötték volna az aszfaltot, fel kellett vinnünk az ivóvizet a kultúrotthonba. Kész a községi csatornarendszer dokumentációja. Olyan tervezetet teszek az asztalra, amilyent a kiírások kérnek, ha kell, mind a három településre (Aldobolyra és Szentki­rályra is), s ha nem futja, csak a községközpontra. Elkészítettük a vízhálózat tervét is, ha pályázatot írnak ki, állok elébe. Hasonló helyzetben az Olton áthajló új híd is. Nehézkes mifelénk a közbeszerzés, decentralizálásról beszélnek, de közben nagy központosítás folyik!
– Örvendünk, hogy moccanhattunk fikarcnyit Szentkirályban is – nyilatkozta Sándor Csaba mérnök, aki többedmagával képviseli a települést az illyefalvi tanácsban. – Szüksége van a falunak arra, hogy felújítsuk a kultúrotthont. Tetőzetét megjavíttattuk, ki kell cserélni a villanyhálózatot, központi fűtést beszerelni, kazánt és illemhelyeket, tűzifának tárolóhelyet kell építeni. Megépült egy pumpaház a település bejáratánál, s ha sikerül kicserélni egy rövidebb szakaszon nagyobb átmérőjű nyomásbíró csővel a régi vízvezetéket, megoldódnak az ivóvízzel kapcsolatos panaszok.

Aldoboly ismét pert vesztett
Ismét pert vesztett az aldobolyi erdő-közbirtokosság – tudtuk meg Illyefalván, a hír letaglózta a közösség erdővagyonát sok munkával és vesződéssel kezelőket: Csergő Máriát, Muscalu Ágotát és a többieket. Évek óta keresik-követelik a még visszajáró közel 200 hektár erdőbirtokukat, ennek birtoklevelét annak idején kivette a dobollói polgármester arra hivatkozva, hogy Dobolló területén volt az erdő, s azóta sem adta vissza a dobolyiaknak. Pert per követett, mi a legújabb fejle­mények felől érdeklődtünk. Rossz a hangulat újabban az erdőügyek körül, az állam megpróbál minél több erdőt visszaszerezni, elkezdték visszaperelni a valamikor hivatalosan visszajuttatott területeket is.
– Sepsiszentgyörgyön három bíró döntött utolsó fellebbezésünk tárgyában. Érezni lehetett, hogy húzzák az időt. Inkább kioktatásban részesítettek, mint hogy a legigazabb döntést hozták volna – részletezte Csergő Mária –, pedig ügyvédünk szerint is jogos a követelésünk. Annyit tudunk, hogy ismét pert vesztettünk decemberben, de a végzést azóta sem kézbesítették. Ez az erdőrész Dobolló község területén van, a Piliske-hegy oldalában, és a Bodza­fordulóhoz tartozó dobollói önkormányzat igyekezett bekebelezni, azt hitték, mi már el­felejtettük. Aldoboly faluközössége – magyarok és románok – úgy élt és úgy gazdálkodottvagyonával régen is, mint bármelyik háromszéki község. Nekünk mindenről dokumentumunk van, telekkönyvi kivonataink, amire azt mondták, hogy nagyon régiek. Mi az, hogy nagyon régiek? El akarják felejteni az olyan okiratokat, amelyeket az Osztrák–Magyar Monarchia vagy a régi román világban állítottak össze! – ugyanis minket a bécsi döntés nem csatolt Észak-Erdélyhez. A dobollói vezetés megkérdőjelezhető iratokkal próbálja elsinkófálni tőlünk az erdővagyont. Megke­seredett szájízzel kezdtük a 2015-ös esztendőt. Az aldobolyi birtokossági tagok elvesztették türelmüket, azt hiszik, nem harcolunk az erdőért, az RMDSZ sem segített rajtunk, pedig ennek az érdekszervezetnek vagyok képviselője az illyefalvi önkormányzatban. Nem akarjuk feladni a harcot. Pénzbe kerül a per folytatása. Ügyvédünk azt mondta, egyik követelésünk visszautasítását meg lehet támadni, de az ilyen földes-erdős ügyekkel nem lehet a táblabírósághoz fordulni. Újra felveszem a kapcsolatot Tamás Sándor elnök úrral, Márton Árpád képviselővel, s még arra is gondoltam, hogy konzultálok Frunda Györggyel is.

Megszólal a családorvos
Hogy panaszra ne panasz legyen a válasz, jobb hírekért bekopogtattunk dr. Para János körorvos rendelőjébe. A nemrég felújított rendelő fűtött várótermében könnyű türelme­sebbnek lennie az amúgy panasszal várakozó betegnek. – Az össze­fogással felújított egyházi közösségi házban kapott helyet a rendelő – mondták –, s a doktor úr saját erejéből bútorozta be.
– Mi hiányzik innen? – kérdeztük az orvost.
– Nem hiányzik innen már semmi – felelte. – Legfontosabb, hogy hosszú-hosszú évek alatt nem én, de a faluközösség végre kiérdemelte, hogy legyen hely, ahol emberi módon tudják rendezni egészségügyi dolgaikat. Valóban az én dolgom volt a technika beszerzése. Van számítógép, internet, működik a központi fűtés. Nem dicsekvésképpen mondom, de ez az ötödik rendelő, amelyet be­indítottam. Felavattuk és meg is ünnepeltük.

Tél Szentkirályban
Tartottunk már régebb egy fesztvizitet Adorjáni Balázs pomológus kertjében, amikor kiderült, hogy külföldön végezte szaktanulmányait, kertészmérnök feleségével osztják meg a munkát. Azért jött haza, hogy összegyűjtse a legértékesebb hagyományos gyümölcsfajtáinkat, s ha valaki igényli, korszerűbb tanácsokat is adhasson, merthogy a pomológia világában is vannak új törekvések. Adorjáni Balázsban megyénk egyik legfiatalabb pomológusát ismerhettük meg. Nem sokan élnek ezen a tájon, akik foglalkozásszinten művelik a gyümölcskertészetet. Úgy éreztük, mert faiskolájával terjeszkedni is szándékszik, egyike azoknak, akiknek be kell bizonyítaniuk, hogy ebből a tudományból munkával meg lehet élni.
A kert növényei január végéig mélynyugalmi állapotban vannak, ezt követi a kényszer-nyugalmi állapot egészen a rügyfakadásig. El lehet kezdeni a felújító metszést, az elöregedett és beteg gyümölcsfák eltávolításával nem kell várakozni, a karbantartó munkát január végén kell megkezdeni, hiszen ezzel sok kártevőt és kórokozót eltávolíthatunk. Az almafák helyébe csonthéjast vagy fiatal csemetéket telepítsünk. Ha át vagy be szeretnénk oltani azokat a gyümölcsfáinkat, amelyek termésével nem vagyunk megelégedve, itt az ideje, hogy oltóágat szedjünk a kedvelt fákról. Egyéves vesszőt kell vágni a fa déli oldaláról, amelyet pincében, hűvös helyen beásva tárolhatunk. Most kell megtakarítanunk az idősebb fák kérgét, amelynek épségére vigyázni kell, mert hanem utat adunk a moníliás megbetegedéseknek.
– Nálad milyen újabb őshonos fajták után lehet érdeklődni?
– Batul, pónyik, aranypármen. Nagyon kedvelt Háromszéken a Budai Domokos, s szinte csak itt ismert a kisasszonyalma. Régi almafajta a London Pepin, és végre beszereztük a veres belű körte és a hosszú ideig tárolható téli nagymacskafej főzőkörte oltóvesszőjét is. Ami vidékünkön megterem, nálunk minden beszerezhető. Van zöld és kék ringlónk – tájnevén perpence –, cifra neve a beszterceiből született. Szeretjük és foglalkozunk a bogyós növényekkel is, kiemelten a fekete ribizlivel.
Boldogok, akik ismerik még ezeknek az őshonos fajtáknak ízét-illatát. Mert elhaltak már a régi jó pomológusok, kántortanítók, akik hagyományt teremtettek, gyümölcsnemesítéssel is foglalkoztak, nevükhöz új hazai és hagyományos almafajták fűződnek. Olaszteleki Nagy Imre (1878–1944) tanyáján csodákat művelt. A két világháború között Miskolcon élő Budai Józseffel (1851–1939) állandó levelezést folytatott, aki ottani faiskolájából kartondobozban – postán – küldte a legkiválóbb oltóágakat Olasztelekre, ahol ma is él a Czetz-alma, amelyet apósáról, Czetz Jánosról nevezett el. Ilyen volt az áldott emlékű, ugyancsak bodosi származású, de feltorja-karatnai Egyed Béni néptanító (1901–1982), az altorjai Csoboth Ferenc (1847–1894) is. Ma is élő példakép a kőröspataki Kozma Lajos nyugalmazott igazgató-tanár, e tudományág kiváló ismerője, akit szintén be szeretnénk mutatni olvasóinknak. Túl azon, hogy számba vennénk ma élő pomológusainkat, örömmel látogattuk meg Sánta Gyulát, Kökös község polgármesterét, aki pillanatok alatt megtanított gyümölcsfát szemezni! Pomológuskereső utunkon kopogtattunk be Kézdialmáson Finta Alberthez is, aki, bár kiváló ismeretekkel bír, annyira szerény, hogy még az ellen is tiltakozott, hogy pomológusnak nevezzük lapunkban. Bizonyára örvendenek azok a fiatal gyümölcskertészek, akiknek tudomásuk van arról, hogy a Baróton élő Egyed Csaba mérnök és a sepsiszentgyörgyi székhelyű Háromszéki Közösségi Alapítvány – és személyesen Fleckheimer Ottó mérnök is – elkötelezettje a háromszéki pomológia reneszánszának. Utó­dok kellenek hát, akik régi neves háromszéki pomológusaink munkáját folytatni tudják.