A mostani nyugdíjasok végeredményben örvendhetnek, mert mire teljesen összeomlik a hazai nyugdíjrendszer, ők már alulról szagolják az ibolyát. A szociológusok éppen most álltak neki az ördögöt a falra festeni, miszerint Románia lakossága annyira fogy és öregszik, hogy egy idő után nem lesz, aki „eltartsa” a nyugdíjasokat. Jelenleg száz munkaképes felnőttre esik huszonöt nyugdíjas, de 2050-ben már száz fog jutni. Olyan tanulmány is készült, amely szerint, ha a mostani ütemben fogy a népesség, 2090-re Romániának hétmillió lakosa lesz.
Azzal riogatnak, hogy a hatvanas évek végén születetteknek egyszerűen nem lesz, miből nyögdíjat fizetni.
Tiszta szerencse, hogy nálunk az átlagéletkor meglehetősen alacsony, így a nyugdíjasok aránylag hamar elpatkolnak, és nem kell sokáig folyósítani nekik a meg(nem)érdemelt salláriumot.
Ez a nyugdíjgond a politikai pártok számára csak amolyan másodlagos probléma, sokkal fontosabb prioritásaik vannak. Például a honvédelem, amelyre az elkövetkező tíz évben a nemzeti jövedelem két százalékát szánják. És ebben az államelnökkel az élen minden politikai párt egyetért. Közvetlen külső veszély ugyan nem fenyeget, sőt, terroristák sem, de a hazafiasság azt diktálja, hogy a hont meg kell védeni, ha nincs mitől, akkor is. Már csak azért is áldozni kell erre, mert dicséretet kaphatunk a NATO vezérkarától és Amerikától is. Hát mi egyébért dicsérhetnének még? Azért biztos nem, hogy a fizetések vagy az életszínvonal tekintetében utolsók közt vagyunk! Azért sem, hogy hetente (vagy naponta) letartóztatnak korrupció vádjával egy-egy politikust, volt minisztert vagy egy-egy megye rendőrségének színe-javát, mint ahogy legutóbb Temes megyében történt.
Az olyan gazdag ország, mint Németország, a nemzeti jövedelem 1,3 százalékát áldozza hadseregére, míg a skandináv országok egyszázaléknyit. Az semmi, mi most megmutattuk, hogy náluk jobbak vagyunk!
Szerencsére jelenlegi kormányunk, akárcsak az eddigiek: előrelátó. A nyugdíjasok gondjának megoldására is figyel. Az egészségügyre ugyanis csak a nemzeti jövedelem négy százalékát szánják. Az európai átlag kilenc százalék. Az orvosi ellátásra áldozott összeg csekélysége elvándorlásra bátorítja orvosainkat és más, egészségügyben dolgozókat, alacsonyan tartja az egészségügyi ellátás minőségét, így csökkentve az átlagéletkort s ezáltal a nyugdíjasok számát. Ennek következményeként apad a kifizetett nyugdíjak összege is. Ezzel számolva: minél kevesebb pénzt kap az egészségügy, annál kevesebb ember szorul nyugdíjra. Ha ez nem elég hatékony, a mindenkori kormány szokás szerint más, jó megoldásokat is talál majd. Például még feljebb emelhetik a nyugdíjkorhatárt. Egész addig, míg el nem éri a várható élettartamot. Így majd egyáltalán nem kell nyugdíjat fizetni. Mivel a nők élettartama magasabb, mint a férfiaké, az ő nyugdíjkorhatárukat még jobban megemelik. És mert nem lesz pénz nyugdíjfizetésre, dolgozzon mindenki, ha élni akar. Az más kérdés, hogy senki nem nagyon alkalmaz időseket, sőt, a fiataloknak sincs munkájuk. A megoldás, hogy a fiatalok menjenek külföldre, s így több munka marad az öregeknek.
Aztán, akik külföldre mennek dolgozni és ott adóznak, vihetik magukkal szüleiket is.
