Amint az várható volt, a realitásokat nem mindig tiszteletben tartó, önfeledt ígéreteinek, sőt ígérgetéseinek köszönhetően tarolt a görög baloldal a vasárnapi, előrehozott választásokon.
A radikális baloldali Sziriza a szavazatok 36,3 százalékát szerezte meg, ez a 300 fős görög parlamentben 149 helyet jelent, ám az abszolút többség megszerzése végül mégsem sikerült. A kérdés, hogy minek köszönheti győzelmét a radikális baloldal, könnyen megválaszolható: a már emlegetett választási ígéreteinek. Nem tabutéma többé a görög adósság újratárgyalása – jelentette ki Gianni Pittella, az Európa Parlament szocialista frakcióvezetője vasárnap este. „A görög nép egyértelműen szakított a megszorítások útjával, amit a(z uniós) trojka diktátumai kényszerítettek rá. Olyan új kormányt akar, amely teret biztosít a tisztességes politikának, és több társadalmi igazságosságot tesz lehetővé” – fogalmazott Pittella.
Az EP kereszténydemokrata, jobbközép irányzatú néppárti frakciójának német delegációvezetője, Herbert Reul ugyanakkor elutasította a görög adósság részleges elengedésének még a gondolatát is, hangsúlyozva, hogy Görögországnak tovább kell vinnie a reformkurzust, ha nem akarja kockáztatni az euróövezetből való kiválást. Márpedig a Sziriza választási ígérgetéseiben pontosan a hatalmas és Görögországot megfojtással fenyegető államadósság részleges elengedésének kiharcolása állott!
Hogy erre mennyi az esély, könnyen megjósolható. Semennyi, a legfontosabb hitelező, Németország ugyanis nem lelkesedik az ilyesfajta ötletekért. Ezt a német adófizetők torkán sem lehetne lenyomni, még akkor sem, ha a német politikusok akarnák. De nem is akarják, elvégre nem értik, miért Németországnak kellene fizetnie az évek óta elhibázott görög gazdaságpolitika kudarcaiért. Merthogy addig kell húzni a takarót, ameddig ér.
Hogy meddig ér a görög takaró, egyáltalán még van-e, és a görögök takarója-e, az a jövő kérdése.
