Előzmény, hogy a levélíró szerint a tárcánál akadályozzák mindkét folyamatot. A Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület korábbi közleményeiben beszámolt a magyar föld­művelődésügyi minisztériummal foly­tatott vitáiról. A szaktestület kezdeményezte a kürtőskalács európai uniós regisztrációját, amelyhez a föld­művelődésügyi minisztériumnak kel­lene zöld utat adnia. Mivel a tárca kifogásolta a szaktestület illetékességét, Hantz Péter magánszemélyként kezdeményezte a sütemény hungarikummá nyilvánítását, de akadályokba ütközött.
A kürtőskalácsot a magyar gasztronómia egyik szimbólumaként tartják számon. Próbálkozásaink során nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az illetékesek legfőbb nemzeti értékeinket méltatlan módon kezelik – írták egy korábbi közleményben Hantz Péterék.
Elég arra utalni, hogy a Rubik-kocka, a Dobos-torta, a C-vitamin vagy a korondi fazekasság nem hungarikum, de Ilcsi szépítő füvei, a semmiből előbukkant karcagi birkapörkölt vagy egy nemlétező növénykategória, a magyar akác viszont hungarikum. Éppen ezért a hungarikumfolyamat gyökeres felülvizsgálatát tartják szükségesnek.
Hantz Péter legújabb felháborodásának oka, hogy a kürtőskalács felvétele a Magyar Értéktárba szerepel ugyan a Hungarikum Bizottság holnapi ülésének napirendjén, ám nem a szaktestület beadványaként, hanem a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének beterjesztése nyomán. A szervezet még 2010-ben védjegyhasználati jogot szerzett a kürtőskalácsra a Hagyományok – Ízek – Régiók program keretében. A beterjesztett anyagok nem említik sem Székelyföldet, sem Erdélyt, s  „hemzsegtek a durva szakmai hibáktól”.
A kürtőskalács kultúrtörténete
Kürtőskalács. A világ minden táján ismert székely-magyar sütemény címmel dokumentált, gazdagon illusztrált, színes kiadványt mutattak be a kürtőskalács kultúrtörténetéről múlt héten a háromszéki megyeházán. Ennek szerzői: dr. Hantz Péter tudományos kutató, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, az MTA külső tagja, Füreder Balázs főiskolai docens, szerkesztette Al­bert Zoltán idegenforgalmi irodavezető, a legtöbb fotó Vargyasi Levente munkája.
 A bemutatón Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta, a kürtőskalács olyan siculicum, melynek nevét sem lehet más nyelvre lefordítani. A népszerűsítés célja, hogy legyen gazdasági haszna azok számára, akiknek megélhetést biztosít a sütése. Készülnek a kürtőskalácssütők névjegyzékének összeállítására, elsősorban Székelyföldön. Tizenöt nyelven leporellót adtak ki a süteményről. Ezzel az a céljuk, hogy a készítők, árusok a kürtőskalács mellé kinek-kinek a maga nyelvén írott ismertetőt nyújthassanak át, ezáltal is népszerűsítve Székelyföldet.
A bemutatón Madarasi Csilla, a Europe Direct iroda munkatársa bejelentette, hogy Európa napján, május 9-én Sepsiszentgyörgy központjában kürtőskalács-fesztivált szerveznek. Albert Zoltán a  Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület tevékenységét ismertette.
Eredete, rokonsága
A kürtőskalács az erdélyi magyarság, különösen a székely vidék ünnepi süteménye. De számos európai nemzet képviselője is otthon érezné magát egy székely lakodalomban: az erdélyi szászok mellett a svédek, a litvánok, a lengyelek, a németek, az osztrákok, a csehek, a morvák, sőt, a szakol­cai szlovákok és a pireneusi franciák is forgatott dorongon sütött édes süteményt készítenek ünnepi alkalmaikra. A magyar kürtőskalács, a német Baumkuchen, az ónémet Ayrkuchen vagy Spiesskuchen, az osztrák Prügeltorte, a szász Baumstriezel, a svéd spettekaka, a szlovák trdelnik, a cseh trdlo, a litván-lengyel-francia ragoulis/šakotis/sękacz/gâteau-à-labroche egymás rokonai.
A középkori forrásokban, például egy 1450 körüli keltezésű, Heidelbergben őrzött kéziratban a mai kürtőskalácshoz közeli recepteket találunk. Egy 1539-re tehető, Domonkos-rendi szakácskönyv részletes receptet tartalmaz. Egyéb források is azt valószínűsítik, hogy ez az ünnepi finomság közkedvelt volt a 15–16. századi német gasztronómiában.
A középkori, csavarvonal alakban feltekert sütemény a magyar és cseh nyelvterületen él tovább, máshol új fajtái fejlődtek ki. Az első Balthasar Stain 1547-es szakácskönyvében jelenik meg: a sütődorongra csavarvonal alakban feltekert kőttes tészta helyét egy már előzőleg kinyújtott, majd a dorong felületére helyezett tésztalap veszi át. Hasonló sütési eljárást ajánl a magyar származású Marx Rumpolt 1581-ben kiadott német reneszánsz szakácskönyvében, amelyet Bornemisza Anna, Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége magyarra is lefordíttatott. Maria Schellhammerin 1697-ben kiadott szakácskönyvében már egy rajzot is közöl elkészítésének módjáról.
Néveredete
A sütemény neve a kürtő szóból eredeztethető. Szabó T. Attila kolozsvári tudós nyelvész ezt a következőkkel támasztotta alá: „Amikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25–30 cm hosszú kürtő, illetőleg cső alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalács-kürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki.” Ezt az álláspontot erősíti, hogy az erdélyi szászok Schornsteinkuchennek is nevezik a süteményt, ami a magyar kürtőskalács szó tükörfordításának felel meg.
A kezdetek
A kürtőskalácsra utaló első ismert írásos dokumentum 1679-ből az Erdélyi Feje­delemség Kolozs vármegyéjének Úzdi­szentpéter nevű falujából származik: „Kürtős Fánk Sütéshez valo fa nro. 1”. Nem sokkal később a süteményt már az erdélyi nemesség jól ismerhette, sőt, a szomszédos Moldva elitje is megkívánta: egy Erdélyből származó és a moldvai fővárosban, Jászvásárban élő úrhölgy, gróf Feratti Bertalanné Kálnoki Ágnes 1723. december 22-én Mihai Racoviţă moldvai vajda feleségének kérését tolmácsolja a székelyföldi Torján élő nagynénjének, Apor Péterné Kálnoki Borbálának, miszerint küldjenek egy inast, aki megtanítaná „minden afféle sütögetésekre, a többi között kürtő kalátsra is”.
A sütemény első receptje Daniel Istvánné gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű, erdélyi szakácskönyvében bukkan fel a Gazda Aszszonyi Böltseségnek Tárháza című kézírásos könyvben: „Végy öt tojássárgáját egy csuporban egy fertálynyi gyönge meleg tejjel, egy kalánka tejfellel, egy kis sóval keverd egyben. Szűrd a tekenyőben, tégy hozzá egy kalánka élesztőt, egy kalánka olvasztott írósvajat, dörgölj szép liszttel jó gyenge tésztát belőle, valamíg a kezedről leválik. Midőn már több lisztet nem tész hozzá, tégy még kis kalánka vajat belé, dörgöld és dagaszd jól. Ha[gy]d hogy keljen meg.”
Elterjedése
A 18. század végén a sütemény nemcsak Erdélyben, hanem különböző megnevezések alatt már az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Belső-magyarországi megnevezései (dorongos fánk, dorongfánk, botra tekercs) voltaképp a német Baumkuchen tükörfordításai. A dorongfán sütött kalács első írott említése egy 1789-ben keletkezett vígjáték szövegében fordult elő.
Simai Kristóf Némelly étkek készítési módja című, 1795-ben Körmöcbányán keltezett szakácskönyve szintén dorongos fánknak nevezi a mazsolával ízesített, kelesztett tésztából készített süteményt, melynek részletesebb receptjét is közzétette. Ez a leírás egy lényeges újítást is tartalmaz: a sütést követően a kürtős felszínének az akkoriban használatos édesítőszerrel, a nádméznek nevezett folyékony cukoroldattal történő ízesítését ajánlja.
Később a kürtőskalács sütése az erdélyi népi kultúrában is egyre nagyobb teret hódított. A gróf Mikó család gazdasági dokumentumai között olyan 1772-ből származó iratot találunk, mely egy korabeli kolozsvári konyha felszerelését rögzítette, s annak eszközállományában „Kürtő kaláts Sütő tserép” is volt.
A Simai-recept után közel száz évvel, 1876-ban a szegedi kiadású Rézi néni szakácskönyve a kürtőskalács fejlődésének következő lépéséről tanúskodik. Ebben a receptben azt ajánlják, hogy a kürtőst már a sütés előtt is szórjuk meg mandulás cukorral. Így a csak édes íz mellett új aromák is megjelennek: a hő hatására ugyanis a cukor karamellizálódik. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy a kalács felületére sütés előtt mandulamag nélküli cukrot vigyenek fel, a sütés utáni édesítés pedig akár el is maradhasson: az 1892-ben Budapesten megjelent Valódi magyar szakácskönyv című munkájában Zilahy Ágnes már ilyen receptet tesz közzé.
A székelyek és szászok nemcsak átvették a régebbi recepteket, hanem tökéletesítették is azokat. A kürtőskalács, illetve a Baum­striezel felszínének deszkán történő ellapítása, illetve a sütés előtti, kristálycukorba való hengergetéssel történő lapítás és cukrozás minden bizonnyal erdélyi találmány. Nem tudjuk, hogy a székelyeknek vagy a szászoknak jutott-e először eszükbe, de ez talán nem is lényeges. A lapítás során a kürtőskalács dorongra tekert tésztacsíkjának egymást követő menetei összenyomódnak, a sütemény felszíne pedig simábbá, szerkezete tömörebbé, elegánsabbá válik. Mindez egyedi jelleget kölcsönöz az erdélyi konyha által továbbfejlesztett süteménynek.
A székely-magyar jelkép
Ahogy a trdlo is eltűnt a cseh és a sekacz is kikopott a lengyel népi kultúrából, úgy a kürtőskalács is eltűnt a magyar nyelvterület döntő részéről, a 20. század közepén már szinte csak Székelyföldön sütötték. Az új sütemények székelyföldi elterjedésének korlátozott volta mellett a kürtőskalács fennmaradásában az is szerepet játszott, hogy a magyar nyelvterület keleti peremterületén a kandallós tüzelőszerkezetek egészen a 19. század végéig fennmaradtak. Ezek­ben a nyitott tűzhelyekben, valamint a kenyérsütő kemencék előterében különösebb előkészület nélkül lehetett a parázson kürtőskalácsot sütni.
 A kürtőskalács mindmáig az ünnepi sütemények fejedelmének és a lakodalmas étkek fontos elemének számít Székelyföl­dön. A 20. század második felében, az 1968-as romániai ideológiai lazítás nyomán, a kürtős fokozatosan elterjedt a Szé­kelyföldön kívüli vidékeken is, elsősorban tengerparti és hegyi turisztikai központokban. Az 1989-es romániai rendszerváltozás után elsősorban a székely falvakba látogató magyarországi turistákat kínálták meg vele, ugyanakkor az egyre népszerűbb helyi ünnepek kitüntetett, szimbólumértékű süteményévé vált. A kürtőskalács a 20–21. századok fordulóján egyértelműen székely, magyar szimbólummá alakult.
Egyes székelyföldi falvak helyi ünnepei alkalmával a hagyományos 40–50 centiméteres kalács helyett immár hatalmas kürtőst sütöttek. Számos székely közösség arra törekszik, hogy elkészítse a világ leghosszabb kürtőskalácsát. Szentivánlaborfalva lakosai 14 méteres kalácsot készítettek. 2011-ben a Kézdivásárhely szomszédságában fekvő Oroszfalu helyi ünnepségén már 16,8 m hosszú kürtőst sütöttek parázson, szabadtéri tűzhelyen.
Így lett a valószínűleg német eredetű, de Székelyföldön kiforrott, ott megőrzött kürtőskalácsból a székely-magyar identitás egyik szimbóluma, akárcsak a török eredetű tulipánból Hollandia vagy a közép-amerikai eredetű és Angliában megalapozott eljárás szerint gyártott csokoládéból Svájc egyik nevezetessége. Napjainkban már nem csak a Székelyföldre érkező magyar, román vagy külföldi turistáknak sütik. Elsősorban a nemzetközi munkamigrációnak, másodsorban pedig a turizmusnak köszönhetően a kürtőskalácsot az egész világon készítik, nemcsak székely vagy magyar, hanem elsősorban európai süteménnyé, gasztronómiai jelképpé vált. A székely nemzeti sütemény Európa minden részén, az Egyesült Államokban, Kanadában, Peruban, Mexikóban, Ausztráliában, Új-Zé­landon, Tajvanon, Izraelben, Dél-Afrikában, Kambodzsában és sok más országban is kapható.