Adjuk tudtukra mindeneknek
Amikor 2008-ban Árkosra kerültem mint énekvezér, aki büszke szülővárosa, Brassó orgonakészítőire, orgonáira, sokszor megcsodáltam a Kolonics-féle orgonát, amelyen játszom. 2012 dupla jubileumi év volt számomra, mert az árkosi dalárda 90 évet, az orgona 140 évet tudhatott maga mögött. Sajnos, akkor csak a dalárda történetét tudtam megírni, az orgona történetének kutatása  csak nemrég vált lehetségessé.
A dokumentumok között kutatva a jelenkori, Kolonics István által készített orgonához kerestem anyagot, ám hamar megtaláltam az első olyan információkat, amelyek egy régebbire utaltak: „Az orgona nem a Megye kör cassájából, hanem amint az 1821-beli Protocollatio mutatja privath személjek Donatiojabol 488frt 6krc gyűlt reája” – olvastam az Unitária Szentegyház 1822-es számadásos jegyzőkönyvében. To­vábbá: „A jelenlegi orgona 1821-ben készülvén, erre buzgó adakozásból gyűlt pénz fordíttatott 464frt 6krc. Váltóba” (Az árkosi unitárius szentegyházban tett kegyes adományok Aranykönyve, 1866.)
Ez a dátum azért fontos, mert az unitárius egyház templomaiban csak a 19. század elejétől adatolható az orgonák megjelenése. Egy 1845-ben, Székely Sándor püspöksége kezdetén készített jegyzőkönyv szerint a  nyolc egyházkörben összesen ötven orgona volt már használatban. A Kolonics-orgonákról szóló könyvében Csiky Csaba nem említi a felsorolt orgonák közt az árkosit, sem Dávid István a Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében. Úgy éreztem, fontos adatra bukkantam.
A fent említett számadásos könyvben az egyházközség jegyzője megemlíti, hogy az egyház birtokában levő könyvek között „vagyon 1762-ben kezdett és 1821-ig terjedő számadásra jegyzőkönyv”, amelyben valószínű, sokkal több adat volt az orgona beszerzési körülményeiről és az adakozókról. Sajnos, ez a jegyzőkönyv nincs már az egyházközség birtokában.
Feltevődött tehát a kérdés: ki építette az orgonát? A Szőcsné Gazda Enikő által említett székely orgonaépítők és a közelben dolgozó barcasági szász mesterek jöhettek szóba. Mivel a nagyajtai unitárius egyház orgonája 1822-ben, egy évre az árkosi után készült, ennek készítőjére, a brassói Andreas Eitelre gondoltam. 1913-ban az ajtai orgona Fogarasra került, és mivel homlokzata az eredeti maradt, megkértem a fogarasi lelkészt, küldjön néhány képet a hangszerről. Ám mivel az árkosi orgona leírása az 1822-es jegyzőkönyv szerint egy sokkal díszesebb tárgyra utal, mint a Fogarason levő, így egy­előre megoldatlan kérdésnek tűnt az orgonaépítő és az orgona  regisztereinek neve. Itt azonban közbelépett a váratlan szerencse.
Ugyanebben az időben dolgozott és kutatott az árkosi levéltárban a magyarországi Kriza-kutatóként ismert Szakál Anna, aki neves gyűjtőnk, Kriza János és a korabeli árkosi unitárius lelkész, Kiss Mihály levelezését kereste. Azt kértem tőle, ha találna valami iratot az orgonával kapcsolatban, jelezze. A nemleges válasz után, egy belső indíttatástól sarkallva, átkutattam magam is a dokumentumokat, és nagy örömömre a következő írást találtam: „Mű alább leírt személyek kik az alább meg írt alkuban jobb kezek által megbiráló Regensek vagyunk, adjuk tudtukra mindeneknek és kiknek illik ezen folylyo 1820-dik esztendő Augusztus 25-dikén, az Árkosi Unitaria Ecclesia Megye Bírá­jának székely lovas katona Barabás Pál Uramnál jelen lévén az írt Ecclesianak Presbiterei egy felől, más felől pedig Keresz­tényfalvi Boldisár Tamás Orgona Mester Ur, az írt Ecclés. Töreked­vén magának az írt Maister Ur által egy Orgonát készíteni a mint Specificaltatni fog: a kívánt Orgonának elkészítéséért meg alkuvanak a következendő feltételek alatt.
1. Az Orgona Specificatioja nyolcz Mutatio lészen az 1-ső Principál Ónból 4 pedig, melyből also síp fából ezen fellyül pedig Ónból lesznek készítve.
2. Nagy Flót octo passum
3. Kis Flót quator passum
4. Flotraver Principali aqualis
5. Quinta Ónbol
6. Oktava ismét Ónból
7. Mixtura Onbol
8. Sedecima Onbol
9. Tremula a Corpus szépen ki festve és mikor haza költöztetik a míg hellybe rakatik tisztességes Intertentio a terminusra melyre el készítessék a jövő Szent János napja. Elő Pénz fizettesék 10 Rforint az elkészítendő Orgona felállításátol fogva ha egy esztendő alatt hibázni fogna a Maister Ur megigazitani tartozik, úgy mint azon által hogy ha a meg essedő hiba vagy Gondviseletlenség vagy rossz tractatio miatt esnék meg akkor fizetés nélkül igazittatni nem tartozik – jövetmenet az Ecclésia-megteszi.    Melly fennebi  alku hogy mindenekben a fellyebb meg irt modon lesz légyen megírtuk mű is jövendőbéli bizonyságul ezen jelen levő Contra­sig­na­litumokban melyet tulajdon neveink aláirásával és szokott Pecsétünkkel is megerősítve a Feleknek ki adtuk, a fenn megnevezett esztendőben napon és Házzal.”
A szerződés végén ott láthatjuk az orgonakészítő saját kezű aláírását is: Thomas Bolters.
Egy másik fontos irat, amely 1821. január 11-én született, arról számol be, hogy az  egyházközség szükségét látta a pénzgyűjtés módját meghatározni akár erélyesen is, „hogy ha pedig valamelyikünk nyakasságból meg fizetni nem akarná légyen kötelessége Curatorunk Presbytereivel executione andiante fel venni e felett a nyakaságáért az ilyent megbüntetni.”

Milyen lehetett a hangszer?
Az 1822-es számadásos könyvben szép leírását találtam: „A Napnyugati végében, északi oldalán, nagy L betű formailag építve volt Kar elbontatván, az orgona kedvéért, ujjabb Kar emeltetett ugyan a napnyugati végében keresztül. Fellegyen festett kék és veres szinű táblázott Deszkával borított elővel, meljnek közepén áll, egy hátulról nyomos, nyolcz mutatios tremulás orgona. Kék festékkü borítással zöldrostélyozattal, két oldalán czirádákkal ékesítve.”
A karzat módosításáról olvashatunk más helyen is: „Ezen régi Córus az orgona csináltatásakor még az 1821-ik esztendőben egésszen elbontatott és hasonló falábakra elébb hozva nagyobban, egyenesen keresztül építetett csak ugyan festett deszkákból, mely deszkák az uj Templom építésekor czinterem kapu bellésre fordítatott, amint most látható.” (Emlékeztető feljegyzése az Árkosi Unitarium ujj Templom építésének, 1831)
Szinte teljesen megfelel neves orgonaszakértőnk, Erik Türk leírása a Thomas Bolters által készített orgonák leírásának: „Általában kis hangszerekről van szó, majdnem háromnegyede mindössze 3–8 regiszteres. Ugyanakkor sok közöttük a finom művű, figyelemreméltóan kidolgozott orgona, főleg azok, amelyek eredeti állapotban fennmaradtak. Nagyon gyakori a hátuljátszós, barokk stílusú pozitív, melyet még jóval 1850 után is építettek, változatlan technikával és diszpozícióval. Ezek tolópálcás mechanikája megbízható és könnyen járó traktúra. Az orgonaszekrény alsó részében levő két ékfúvó nem mereven egyenletes szélnyomást, hanem szinte lélegző szélellátást biztosított, a hangszerek karzati elhelyezése pedig segítette a templomtérben a hangzás kibontakozását.” (Erik Türk: Újabb adatok Észak-Erdély orgonáiról)
Míg Erik Türk szerint Thomas Bolters pozitívjai meglepően nagy területen találhatóak (Barcaság, Székelyföld, Szilágyság, Beszterce megye), addig Dávid István a Mű­emlék orgonák Erdélyben című könyvében hatot említ a mester neve mellett.

Javítások
Az orgona hat év működés után javításra szorul, erről tanúskodik az egyházi jegyzőkönyv 1828-as keltezésű bejegyzése: „az orgonát reperalo Mester embernek s a mellette Segítőnek 10 Frt. 30Krc”.
A megjavított orgona csak egy évig szólhatott, mert az 1829. évi földrengéskor a templom és a délnyugati vártorony súlyosan megrongálódott, ami elkerülhetetlenné tette a templom nagy részének lebontását. Az 1830-as jegyzőkönyvben megjelenik, mint pénzkivitel, az orgona elbontásának ára: 17Frt, 28Krc., majd rá egy évre, 1831. március 20-án ezt olvassuk: „Az orgonát összerakó Mester Emberek-nek 31Frt., 70 Krc.”
Hála a régi emberek precíz jegyzeteinek, megtaláltam az orgona összerakásának mesterét: „Az elbontott és széjjel rakott orgonának összerakását szüntelen sürgetvén annak Mestere hogy hol és ki legyen még eddig fel nem találtatott, mely végre a minapában az Eresztevényi Mester Orbán Elek­nek irtam, hogy mint hires Mester, ha magát biztatná az Orgona összve rakására, elkészítésére jöjjön által, a ki ezen megigazítását és concordálását 22 Frt. felfogadák. Az orgonát ki is probálták, az orgona szollama az Isten Dicséretét minden hiba nélkül való helyrerakással, szólalltatta  meg.”
A következő két évtizedben az orgona jól működik, az iratok szíj- vásárlásról és orgonasípok igazításáról tudósítanak. Az 1852-es esperesi vizitáció alkalmával kiadott rendeletek között a következő megjegyzést találjuk: „Az orgona hangrendszere alkalmasint régisége miatt megbomladozvána fúvója ki gyengülvén-annak is kijavítása a kerületi hívek buzgóságából kiindulva a presbyterium gondos figyelmébe ajánltatik.” Az egyházközség hívei sorában meg is indul a gyűjtés, mert néhány évre rá ezt olvassuk: „1860-ban a több tekintetbe megromladozott orgona kijavítása szükségesnek láttatván, és a ekklézsia pénztelensége miatt-csak a hívek áldozata által láttatván létesíthetőnek, az e végre tett áldozati névsor ide iktattatik be.”

Orgonasors
Úgy tűnik, az orgona sorsa megpecsételtetett, mert a javítás helyett egy új orgona építését határozzák el. Az 1866-ban kezdett „kegyes adománykönyv” szerint ugyanis: „Na­gyon feltünvén, hogy az 1821-ben készült orgona elavulván egyfelöl, másfelöl se szerkezetével, se hangerejével a nagy templomban a czélnak meg nem felelvén, mulhatatlanul uj és jelenkorszerű orgonára van szükség ami azonban a hívek közadakozása nélkül nem létesíthető, helybeli tanító, tiszt. Göncz Mihály úr indítványa nyomán egyházkebli gyűlésben a közadakozás megkísértetett.”
A Thomas Bolters által készített orgona története itt véget ér, sajnos, nem ismerjük egyelőre további sorsát. Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor véleménye szerint – aki Kolonics István munkáját tanulmányozza évek óta – a kézdivásárhelyi orgonaépítőnek szokása volt az új hangszer építésekor elkérni a régit, amelyet aztán felújítva, egy más templomba beépített. A falu szájhagyománya szerint ez történt a régi árkosival is a Kolonics-orgona készítésekor. Egyelőre erre vonatkozó adatot nem fedeztem fel, de bízva az amatőr történelembúvárkodók szerencséjében, talán megtalálom az orgona további sorsára vonatkozó adatokat is.