Arról, hogy 1986-ban miképpen és miért csatolták Sepsiszentgyörgyhöz Kilyén és Szotyor településeket, a helyiek véleménye megoszlik: van, aki azt hangoztatja: „megsültünk volna mi önállóan is saját zsírunkban”, mások szerint „jól van ez így, hadd gondoskodjon rólunk a város, tehetősebb, gazdagabb is, s ha nem csurran, hát cseppen”.
Gazdaságföldrajzi szempontból a megyeközpont nyert a két település, Szotyor és Kilyén csatolásával, mert azok zöldség- és virágkertészeti peremterületei Sepsiszentgyörgynek, etnikai szempontból pedig a város magyar nemzetiségű lakóinak számát növelik.
1968. február elsején, amikor az ország új közigazgatási felosztása volt a tét, ez a két település a geopolitikai érvet tette magáévá, miszerint „Sepsiszentgyörgy rajonban, Sepsikilyénben, Szotyoron, Árkoson és Rétyen” úgy döntöttek az aláírók, hogy ha különálló megyét nem alakítanak Háromszéken, inkább a hozzájuk közelebb eső Brassóhoz szeretnének tartozni. A központi pártdöntésről pedig azt hangoztatták, hogy Sepsi rajon déli része Sepsiszentgyörggyel és Kovásznával együtt Brassó megye része lesz, Sepsiszentgyörgynek ugyanis történelmi kereskedelmi és művelődési kapcsolatai vannak a Cenk alatti várossal. Végül a Nagy Nemzetgyűlés február 15–16-i ülése szentesítette a Kovászna megye néven megalakult új közigazgatási egységet. Annak jövő hónapban lesz éppen 47 esztendeje, a csatolt két település „városi életének” pedig negyedszázada. Erre gondolva, Rápolti Istvánnál – aki 19 éve képviseli Szotyort a városi tanácsban – a lepergett esztendők eredményei felől érdeklődtünk.
– Én vagyok a legrégebbi képviselő a jelenlegi városi tanácsban. Ebből hét évig szavazati joggal rendelkező tanácstag voltam, 12 éve pedig csak falufelelős. Albert Álmos polgármester idején vezették be Szotyorba az ivóvizet, ami jelentős esemény volt, és megépült 300 folyóméter aszfaltozott utcaszakasz. Antal Árpád polgármester idején sikerült felújítani a művelődési otthont, ami Szotyor számára nagyon fontos volt, mert itt hagyományai vannak a magyar közművelődésnek. Ekkor újult meg a faluház, valamint az óvoda és az iskola közös épülete, ami műemlék jellegű. Testvértelepülési küldöttségeinkkel mindig képviseltettük magunkat a Szent György Napokon, amit méltányolt is a mindenkori városvezetés.
Rápolti István néptáncoktató, az egykori Vadrózsák Együttes táncosa közel negyven éve vezeti-szervezi a Fenyőcske népi tánccsoportot, amely nemcsak a város néptáncmozgalmának, hanem Szotyor ünnepi eseményeinek is szereplője. Rápolti már megkezdte a gyerekekkel és a fiatalokkal az idei farsangi ünnepi műsor – színdarab és tánc – betanulását, hetente folynak a próbák.
Mint falufelelőst, Szotyor év eleji gondjai felől is kérdeztük.
– A városvezetés, személyesen a polgármesterünk szavai alapján elmondhatom, hogy ebben az esztendőben megépül Szotyorban is a ravatalozóház. A hivatalos formaságok, a papírmunkák készen vannak, s mint megtudtam, a szükséges anyagi alapok is rendelkezésre állnak. A helybeli református egyházközség átengedte erre a célra a templom mögötti helyet, ami a temető része. Nem igényli ugyan mindenki a ravatalozóból való temetést, de ez uniós követelmény is, és ha készen lesz, akkor használni kell.
– Az ivóvíz mellé szennyvízhálózat is fontos lenne a környezetvédelem és az egyre nagyobb fontosságú ivóvíztartalékok szempontjából.
– Azt is megígérték azzal a feltétellel, hogy sikerüljön uniós pályázattal pénzalapokat nyerni. Nem olcsó munka ez, mert Kilyén testvérfalunkkal közös rendszer lenne, s mert Szotyor felé lejt a terep, bizonyára valahol itt lenne majd a derítőállomás is. Én csak falufelelősi minőségben vagyok jelen a tanácsüléseken, s a szotyori nép óhaját eddig minden évben írásban tettem le. Ha arra visszajelzést nem kapok, alkalomadtán elmondom, megismételem. Az csak természetes, hogy az idei falugyűlésre nagyon elvárjuk a városvezetést, várja a szotyori nép, hogy megtárgyalhassuk a többi, apróbb gondjainkat is.
– Református egyházközségünknek ezen túlmenő gondjai is vannak – fejtette ki Miklós András gondnok. Megviselték az esztendők a templom külső felét, javítani kellene az oszlopfőket, és meszelésre lenne szükség. Sajnos, az eklézsia anyagi alapjai és a hívek pénzügyi helyzete erre nem elegendő. Ha a városi önkormányzat segítségére számíthatunk, s az megvalósul, megszólítjuk a híveket és jóakaratú támogatóinkat.
Szotyor régi hagyomány folytán a brassói típusú bolgárkertészetet műveli sok-sok éves tapasztalat alapján. Ugyanis évtizedekkel ezelőtt lakott a faluban valaki, aki említett mesterkertészek leszármazottja volt. A szotyori melegházakban már megindult az élet, megkezdték a kora tavaszi előkészületeket, virágházasok, zöldségtermesztők ültetik a magokat, nevelik a korai palántákat. A gond az, hogy az állam semmivel sem segíti ezeket a termesztőket – mondta a falufelelős, aki szerint szükség lenne olyan érdekképviseleti szakmai fórumra, amely felvállalja gondjaik továbbítását az államvezetés felé. A termékek értékesítési módjának segítése létfontosságú lenne, főleg, mert ilyen helyzetben sok települése van még ennek az országnak.
