A stressz legkellemetlenebb tünetei közé az idegesség (36 százalék), a feszültség (23 százalék) és a szorongás (14 százalék) tartozik, leggyakoribb kiváltó oka a munkahelyi túlterheltség (23 százalék), a határidők (15 százalék) és a magánéleti problémák (9 százalék).

A tartós stressz leggyakrabban érzékelt jelzései az idegesség, gyomorproblémák, a tehetetlenség és feszültség, magas vérnyomás, koncentrációs problémák, valamint fejfájás és rossz közérzet. A tüneteket komolyan kell venni, hiszen arra figyelmeztetnek, hogy csökkenteni kell a stresszterhelést, illetve valamin változtatni kell. Ha ez nem következik be, akkor könnyen előfordulhat a megbetegedés — a szervezet így gondoskodik a kényszerpihenőről. A felmérés szerint tízből nyolc válaszadó érezte már, hogy mindenképpen meg akar szabadulni a stressztől — ami leginkább a feszültség oldását (20 százalék), illetve a helyzeten való túljutást (15 százalék) jelenti. A stresszes állapot enyhülését általában abból érzékelték, hogy megnyugodtak (31 százalék), közérzetük jobb lett (27 százalék), megkönnyebbültek (11 százalék). A fizikai aktivitás jelentős szerepet kap a stressz leküzdésében mind az ülő-, mind a fizikai munkát végzők esetében. Legtöbben sporttal, valamilyen testmozgással és sétával (33 százalék) igyekeznek megszabadulni tőle. A stressz levezetésének gyakori formája még az alvás és a relaxálás (9—9 százalék), de van, aki egyszerűen igyekszik elterelni figyelmét a helyzetről, és mással foglalkozik, illetve van, aki kibeszéli magából a problémát (7—7 százalék). Akik nehezebben alkalmazkodnak a stresszhez, jellemzően könnyebben választanak levezetésére hosszú távon veszélyes technikákat, így dohányzáshoz vagy kényszeres evéshez folyamodnak; arányuk 4—5 százalék.

(MTI-Panoráma)