Míg lombok közt éj lobog,
addig kérdezd: ki vagyok –
Nap tüze pirkad már.
Házam volt a virradat,
benn feledtem páromat,
ej de igen nagy kár.
Meglesném én páromat:
talán felhőt varrogat –
jól tudom, engem vár!
Kényes titkot varrhatott,
betette az ablakot,
ej de igen nagy kár.
Karimás fa-odú
Karimás fa-odú
nagy fekete mélység,
kivonul, bevonul
csigabiga-népség.
Bükkfa ága himbál,
sötét varjú hintál,
föltekint, letekint,
csak ő tudja, mit vár.
Réti csiga
Réti csiga, réti csiga,
fejeden a hegyes iga,
hátadon a héj-kupola,
hova visz a nyár?
„Hét arasz a rönk teteje,
beszövi a moha ere,
öntözi a fűz levele,
párom odavár.”
Furulya
Három egész napon át
bújtam erdő vadonát,
gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
faragtam egy furulyát,
vadrózsából tündérsípot csináltam.
