A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak – idén február 17-én lesz húshagyókedd és 18-án hamvazószerda. Ezt az időszakot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik.
A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. Csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén farsangfarka, a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amikor nagy mulatságok közepette valójában a telet búcsúztatjuk. A magyar néphagyományokban a farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani.
Húshagyókedd a farsang és egyben a farsangfarka utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.
Az utóbbi időben magyar nyelvterületen hamvazószerda után tartják a torkoscsütörtököt, amit azonban tévesen ,,élesztettek fel” erre a napra (bár vannak vidékek – a Magyar néprajz című kiadvány szerint pl. Szlavóniában –, ahol a hamvazószerda utáni csonkacsütörtöknek nevezett napon megették a farsangfarkáról megmaradt étkeket). A hagyományos farsangi szokások szerint ugyanis a farsangfarka – farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd – előkészületei a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek. Kövércsütörtökön, másképpen zabálócsütörtökön például Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek, és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók. Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek.
A legtöbb vidéken disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot, de jellegzetes étel a farsangi fánk, amelyet a bálokban is szívesen fogyasztottak. Az elmúlt években ismertettük a helyi és más magyar vidékek népszokásait, valamint több jellegzetes fánkféle készítési módját – a szalagos fánkét, csörögefánkét, forgácsfánkét –, idén különleges meglepetéssel kedveskedünk. Hedwig Courths-Mahler, a múlt század elejének népszerű, híres német írónője, akinek romantikus történeteit a magyar nők is falták (mint ma a Danielle Steel-regényeket), háziasszonyként is sikeres volt, szolid polgári konyhát vitt. Szilvalekvár és vörös rózsák címmel Isolde Grunwald állított össze kis, magyarul is megjelent kötetet az írónő receptjeiből és regényrészleteiből Oroszlán Klára fordításában. Ebből közöljük a berlini fánk receptjét.
Berlini fánk
½ kg liszt, 3 dkg élesztő, 1 citrom reszelt héja, 1 csipet só, 10 dkg cukor, ¼ liter tej, 6 dkg vaj, 1 tojás, liszt a tészta nyújtásához, olaj a sütéshez, cukor (amibe a tésztát beleforgatjuk), ananász- vagy sárgabarackdzsem a töltelékhez, porcukor vagy cukormáz.
A lisztből, élesztőből és a többi hozzávalóból (citromhéj, cukor, tej, vaj, tojás) a szokásos módon kelt tésztát készítünk, és meleg helyen kelni hagyjuk. Lisztezett deszkán (kb. ½ cm vastagra és hosszúkás alakúra) kinyújtjuk, összehajtjuk és egy kb. 7 cm átmérőjű vizespohárral korongokat szaggatunk. Újból kelni hagyjuk, majd a megkelt felével forró olajba tesszük és mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Kiszedjük az olajból, lecsöpögtetjük és azonnal beleforgatjuk a cukorba. A dzsemet nyomócsőbe tesszük és a fánkot – ennek segítségével – megtöltjük dzsemmel. Tetejét ízlés szerint meghinthetjük porcukorral vagy bevonhatjuk cukormázzal.
