Mi történik, ha a ma embere hadtörténészként mindenhová „benéz”, vizsgálódik, időt és fáradtságot nem kímélve hajlandó kutatni, keresgélni a száz évvel ezelőtti, sőt, akár még hatvan évvel korábbi dokumentumokban, diplomáciai jegyzékekben, ott, ahol előtte már mások is nézelődtek, de mintha más szemüvegen keresztül tették volna? Az eredmény egy szakmunka, mely alkalmas arra, hogy megdöbbentsen és egyben fényt derítsen, legendákat rombolva le a száz évvel ezelőtt kirobbant nagy háború előzményeiről, Erdély, illetve a székelység mondhatni sorsszerű belesodródásáról. Koszta István legfrissebb, a múlt héten Sepsiszentgyörgyön is bemutatott könyve pont ezt teszi.
Felkapott, kampányszerű témává vált az elmúlt évben az első világégés – pontosabban az 1914-es esztendő –, de 1915–16 eseményeit épp oly fontos lenne ismerni, kutatni, illetve bőséggel lenne tisztázni való a kezdetekkel kapcsolatosan is – vezette fel Cseke Gábor csíkszeredai író, újságíró csütörtökön kora este a Gábor Áron Teremben összegyűlt mintegy ötven érdeklődő előtt az újabb Háromszéki TÉT (Tudás – Élmény – Tapasztalat) est témáját. Könyvbemutatóra, előadásra került sor, de nem csak – derült ki hamarosan. Koszta István hadtörténész A sors kereke a végzetre forog? című szakmunkájának ismertetése mellett ugyanis a nagy háború egy „ismeretlen” szereplője, Kassai András hentes alkotásai is eljöttek Sepsiszentgyörgyre fényképek és versek formájában, Cseke Gábor egyéves kutatómunkája jóvoltából. A tábori élet mozzanatai fotókon, az események napról napra való rögzítése, a hazavágyódás, a kor egyszerű emberének tapasztalatai, érzései verssorokba öntve – ez a magyarhermányi születésű, kalandos úton Gyergyóalfaluba került hentes hagyatéka. „Az első világháborúról nincsenek primér, közvetlen emlékeink, ezért oly fontosak ezek a dokumentumok – esetünkben egy versesfüzet –, felvételek” – véli Cseke Gábor.
Koszta István könyve – mely egy készülő trilógia első darabja – a klasszikus történetírástól eltérő módon közelíti meg az 1914-es eseményeket, pontosabban azt, mi vezetett a végkifejlethez. A tavaly megjelent szakmunka legnagyobb erénye, hogy pillanatról pillanatra, a kancelláriák, minisztériumok, kabinetek, az országgyűlés dokumentumain keresztül mutatja be azt a folyamatot, amely a háború kirobbanásához vezetett. Több könyvtárnyi történelmi írást követően felveszi a kesztyűt, hogy egy más képet mutasson arról a háborúról, amely talán most is tart – összegzett Cseke, útjára indítva az Úton a világháborúba című előadást, illetve magának a könyvnek a bemutatását.
Tizenhat év kancelláriákon, könyvtárakban, levéltárakban végzett kutatás eredményeit összegezni nem könnyű, főképp úgy –amint az már Koszta István előadása elején kiderült –, hogy közel hetven év diplomáciai hagyatékáról van szó, melyek alapján, hadtörténeti szempontból megközelítve, szinte kétséget kizáróan kiderül, igencsak felülvizsgálatra szorul az eddig ismert általános vélemény, mely szerint a világháború kirobbanásának fő oka Ferenc Ferdinánd trónörökös Gavrilo Princip általi szarajevói meggyilkolása. Amint az is, hogy a magyarság, a székelység akarta volna a háborút. Sokkalta inkább beszélhetünk arról, hogy belesodródtunk egy olyan fegyveres konfliktusba, melyet nem akartunk, melynek nem volt értelme, és melynek világos volt a végkifejlete – erre utal a cím is –, és melynek gyökerei a 19. század közepéig nyúlnak vissza, az első török–orosz háborúig, illetve a balkáni háborúk hozta átrendeződésig. Legalább ennyire árnyalt képet nyújtanak a dokumentumok gróf Tisza István szerepéről, de a Monarchia átszervezéséről szóló elképzelések, illetve a kor uralkodóinak szerepe, a különböző szövetségek jellege is más megvilágításba kerül Koszta István könyvében és kapcsolódó előadásában.
Utóbbi során arra is fény derült, hogy a trilógia elsősorban Erdéllyel foglalkozott volna – a másik két kötet az 1915-ös, illetve az 1916-os évet veszi górcső alá –, viszont a Magyar Királyság, az Osztrák–Magyar Monarchia és a térség helyzetének elemzése nélkül ez nem lehetséges. Az pedig már csak pikantéria, hogy olyan térképekre lelhet a kutatás során a szakember, amely első alkalommal ábrázolja a Székelyföldet mint különálló régiót a Magyar Királyságon belül, illetve a Monarchia átszervezési elképzelései kísértetiesen hasonlítanak a mai Európai Unió modelljéhez. Koszta István zárómondata ugyanakkor az est talán legfontosabb üzenete: mi változott 1914-hez képest, szinte semmi, csak közben száz évet szenvedtünk.
