Kereken három évtizeddel ezelőtt, 1985-ben az Európai Unió alapító tagállamai életre hívták Európa kulturális fővárosa című programjukat, amely az azóta befogadott, rendszerváltoztató országok állampolgárai közt is népszerűségnek örvend. Az EU-s tagországok kormányait képviselő tanács pontos kritériumait-feltételeit nem ismerjük, talány, hogy a pályázó ,,fővárosi” címet kik nyerhetik el.
De azt a 2007-ben győztes erdélyi ,,fővárosunk”, Nagyszeben sikere óta tudjuk, hogy sem az ő, sem a pécsiek, talliniak, vilniusiak korábbi győzelme nem volt éppen pirruszi! De megfeleltek a program céljainak, bemutatták az európai kultúrák gazdagságát, sokszínűségét, hasonlóságait, elősegítve Európa lakosainak egymás felé fordulását.
Túl azon, hogy a pályázatgyőztes városra irányított figyelem növelheti az idegenforgalmi érdeklődést – ami nagyon sok törpeállam, kis ország nemzetgazdaságának meghatározó, húzó ága, életszínvonalának minőségi mutatója –, legyen az idei esztendő kedvezményezettjei kijelölőinek ,,házon belüli” titka, hogy a cseh Pilsen mellett miért kapta e rangos címet a lakossági számarányban sokkal, ötször kisebb belgiumi tartományi főváros, Mons?
A földrajzot és történelmet egyformán kedvelő újságolvasók azt is tudják lexikonok, térképek-atlaszok kiteregetésekor, hogy a két tantárgy szorosan kötődik egymáshoz, szimbiózisban élvén. Belgium mai területe az 5–9. században a frank állam része, a 15. századig a Német-római Birodalom hatalmi harcainak színtere volt. Felváltva uralják a spanyolok és Habsburgok. Közel húsz évig Franciaország birtokolja, majd Hollandia része 1830-ig, amikor egy népfelkelés felszabadította Belgiumot. A nagyhatalmak elismerték függetlenségét. Északi tájain, az alföldön a holland nyelvű flamandok, délen a franciául beszélő vallonok élnek.
Valloniát hatalmas nehézipari övezet jellemzi, amelyet az Ardennek feketeszén- és vasérckincse hívott életre... Belgium tíz közigazgatási tartománya közül az egyik a vallon vidéken elterülő Hainaut, a Brüsszeltől csak 50 kilométerre eső központjával, Mons-sal.
Ennek a harmincezres lakosú, idei fővároskának kisebb esélye van magához csalogatni a turistákat, mert kevesebb idegenforgalmi és történelmi nevezetességgel bír. Az év egyetlen napján, Szentháromság-vasárnapján azonban tíz- és tízezrek keresik fel, amikor az ,,aranyszekér-körmenet” és a híres Ducasse-népünnepély sok színes látnivalóval szolgál. A felvonulás központjában a város patrónájának, Szent Waudrunak tisztelete áll. A legenda szerint Hainaut grófjának a VII. században élt, kegyes életű leánya alapította Mons városát...
A mons-i népünnepélynél híresebbet ad ez a vidék, a binche-i karnevált. 400 esztendős hagyomány rendezteti a Mons-tól 15 kilométerre eső kisváros népével a világraszóló népszokást... Még magyar vonatkozásokat is felfedezhetünk Binche-ben, hiszen a farsangi bolondságok kezdete 1549-ben a magyarországi Mária nevéhez fűződik. Az ő udvara ünnepelte meg hetekig tartó vigassággal Peru meghódítását. Meglehet, hogy a mohácsi vész után menekült magyar urak is részt vettek az özvegy királyné, V. Károly császár húgának dínomdánomján, amelyet unokaöccsének, a későbbi II. Fülöpnek a tiszteletére rendeztek Németalföld nagyjai. Kár, hogy a karnevál nem az idegenforgalmi évadra esik! Binche farsangi népünnepélyeinek kedvéért aligha utazik sok magyar a belga kisvárosba...
A Szent Waudru-templom előtti téren szabadtéri játékokat is rendeznek: ötszáz muzsikus és énekes, kétezer statiszta eleveníti meg a Grand Jeu de Mons et du Borinage nagy játékában a város és környékének történelméből a leghíresebb jeleneteket a rómaiak elleni harctól az 1945-ös felszabadulásig... De az említett körmenet napján zajlik le a főtéren a viadal Szent György és egy keménypapírból készült sárkány között. Ez a híres Ducasse...
Városomra, hazagondolva, íme a mons-i példa. Elvégre ha Európa kulturális fővárosa nem is lehetünk, de vagyunk Székelyföldé, és ezt idei Szent György-napjainkon be is bizonyíthatjuk?!
