Egy Sziriza nevű párt megígérte a görögöknek, hogy ha nyer, véget vet az unió által rájuk kényszerített megszorításoknak, megszomorításnak, nyomorgatásnak, és ezekkel a jelszavakkal meg is nyerte a választásokat.
Most az egész, félig csődben levő ország lélegzet-visszafojtva figyeli, hogy nagy ígéreteiből mit tud betartani a frissen hatalomra került Ciprasz pártvezér. Ciprasz nem cifrázta, hanem megmondta tisztán, ha rá szavaznak, akkor eljön a jó világ. Ha megy neki, akkor példáját akár más országok is követhetik.
A választás után Ciprasz már lépett is néhány bátrat és merészet. Háborút indított a teljes ellátást (all inclusive) biztosító turisztikai cégek ellen. Azt mondja, hogy a jó és teljes ellátás miatt a turisták állandóan a hotelekben csücsülnek, és ezért elkerülik a helyiek kis üzleteit. Azt nem mondja, hogy az ilyen üdülési formát inkább a gazdagabb, nyugatibb országokból származó turisták veszik igénybe. Ezeknek az államoknak tartoznak sok pénzzel a görögök, s most turistáik mehetnek a szemük világába, mert a görögök nem szolgálják ki őket.
És a merész lépések megtételében itt nem áll meg a győztes párt. Visszavetetett a pénzügyi hivatalokba több mint háromszáz takarítónőt, akiket a pénzügyminisztérium rúgatott ki, takarékosságra hivatkozva. Az köztudott, ha bárhol leépítés van, akkor őket seprik ki elsőnek. Ugyanakkor 7500 köztisztviselőt is újraalkalmaznak. Ez nem sok az elbocsátott 200 000-hez képest, de valami.
Több intézkedésük ugyancsak meggondolkoztató számunkra, mert azokból kiderül, hogy mi igencsak jól állunk a görögökhöz képest. A görögök rettenetesen el vannak adósodva. Államadósságuk eléri a nemzeti jövedelmük 171 százalékát. (Romániáé csak olyan 40 százaléknyi.)
Ennek ellenére a minimálbért a jelenlegi 580-ról 751 euróra akarják emelni. A minimálbért már nálunk is megemelték úgy, hogy most az meghaladja a több mint 200 (!) eurót.
Meg akarják szüntetni a nyugdíjasokkal szembeni megszorításokat. Ugyanis külső nyomásra ott is 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt (akárcsak nálunk), és csökkentették az illetményt. Az állami nyugdíjak értékét 360 euróra nyesték vissza (nálunk az átlagnyugdíj nem éri el a 200 eurót).
A görögök nem nagyon reménykedhetnek abban, hogy baráti szeretetből eltörlik hatalmas államadósságukat, mert ahogy a román mondás után (szabadon) a hitelezők is mondhatják: barát, barát, de a feta sajt pénzért van. Valószínűleg azt fogják kérni, hogy hitelezőik ütemezzék át Görögország tartozásának visszafizetését. Ez a legjobb megoldás. Így nemcsak a mostani vezetők unokái, hanem déd- és ükunokáik is fizetni fogják. Ezekkel a leszármazottakkal szemben senkinek sincs lelkiismeret-furdalása, mint ahogy nekünk sincs azért, mert például elfüstöljük a föld olaj- és gáztartalékait utódaink elől. Az okosak azt mondják, hogy nem engedik el teljesen a görögök kezét, mert ha kiléptetnék az euróövezetből, vagy bedőlne Görögország, akkor a dominóelv hatása miatt lenne még néhány ország, amely csődbe menne.
Új seprű, új győztes párt: jól seper. Aztán ha ígéreteit nem tudja betartani, azért nem ő, hanem más lesz a hibás. Majd jön egy másik párt, amelyik szintén ígér valamit. Azzal is telik az idő, és csak lesz valahogy.
