Nos, élelmiszer-kutatók figyelmeztetik a finnyásabb európaiakat, hogy kezdjenek hozzá­szokni fehérjeigényük fedezésére a kukactáplálékhoz, mert ezek tenyésztése van annyira jövedelmező, mint a sertéstartás, sőt, kevesebb helyet igényel, és nem szennyezi a környezetet, a lárvák fogyasztását pedig meg lehet szokni.
A lisztbogár (Tenebrio mo­litor), ahogy már neve is jelzi, egyike az őrlemények és a gabona kártevőinek mind a nagybani raktárakban, pékségekben, malmokban, mind háztartásunkban. Az 1,5–2 cm-es imágó fekete vagy sötétbarna színű bogár (tudjuk: „nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar”). Jó­magam többször találkoztam vele, mindig a fürdőszoba kádjában, míg rájöttem, hogy nem a kamránkban pákosztoskodik, hanem a közeli magánpékségből repülhetett be a nyitott, rosszul behálózott fürdőszobaablakon. Van vagy két tucat a bogarak (Coleoptera) rendjébe tartozó liszt- és őrleménykártevőkből (lesz róluk szó), most bemutatott bogarunk viszont lárva állapotában neves horgászcsali és kisállattáplálék. Gya­rapodó népességünk egyre nehezebb ellátása miatt került a FAO élelmiszer-kutatóinak látókörébe.
A jól repülő imágó éjjel kel szárnyra, és tavasszal rakja le petéit gabonaraktárakban, malmokban vagy a fák kérge alá, itt a lárvák fakorhadékkal táplálkoznak. A 10–14-szer vedlő lárvák egyre nagyobbak lesznek, míg elérik a 2–3 cm-t viszonylag hosszú idő (6–8 hónap) alatt. A bábozódás után (2–3 hét) végeredményben a teljes nemzedék egy évnél is tovább fejlődik ivarérett imágóvá, ami azt jelenti, hogy évente csak egy nemzedéke van.
Városi lakások kamráiban ritkábban, falun a tá­rolt gabonában (csak a csíráját fogyasztja) gyakrabban találkozunk a nagy lisztbo­gárral. De háziállat tartására vásárolt nagyobb tétel ga­bonában, korpában, lisztben is előfordulhat. Átürítéskor (ajánlott) fedezhetjük fel fejlődési alakjait.