Ilyent is rég láttunk: a hosszú vakációiról és félig üres üléstermeiről elhíresült bukaresti parlament hétfőn éjfél utánig dolgozott. A máskor nyugodtan bóbiskoló képviselők élénken követték az eseményeket, és nem kellett létszámhiány miatt berekeszteni az ülést, ellenkezőleg.
Pedig hosszú volt a nap, és nem is múlt el botrány nélkül. Dacára annak, hogy az államfő hangsúlyosan rangjára és felelősségére figyelmeztette az állam legfontosabb intézményét, távozása után útszéli veszekedéssé fajult az 1989 utáni első miniszterelnök, a közben liberálissá vedlett Petre Roman képviselői mandátumának megszüntetése miatt kitört vita, amely bő óráig tartott, noha eleve kilátástalan volt, hiszen végleges határozat mondja ki, hogy a levitézlett politikus tisztségével összeférhetetlen üzleti tevékenységet folytatott. Szánalmas és nevetséges is volt, hogy ezt nem a megfelelő helyen, hanem egy másik bíróságon támadta meg, és jó néhány kérdést felvet választott törvényhozóink hozzáértéséről.
De ez most a legkisebb gond a parlamentben. Egymást érik az ügyészségi kivizsgálások, korrupciós vádak és ítéletek. Hétfőn egyetlen képviselő, a tízévi pályafutása alatt sok hívet és még több ellenséget szerzett Elena Udrea volt idegenforgalmi és fejlesztési miniszter mentelmi jogáról egymás után hat ízben – hat külön kérésre – kellett titkos szavazáson dönteni, kedden három másik honatya ügye került a jogi szakbizottság elé, ugyanakkor két RMDSZ-es képviselő pere zárult le. És nem csupán számukra kedvezőtlenül: a magyar érdekképviselet két évtizede még szilárd, de mára igencsak megrendült erkölcsi hitele tovább vékonyodik tőle, ami a közösségnek sem használ. Közömbös külső szemlélők számára ugyanis egykutya minden korrupciós ügy – csak egy-egy nagyobb összegű lefizetésen szörnyülködnek el – , és kínosan egyforma az érintettek védekezése. Annyiszor elmondta már minden gyanúba keveredett tisztségviselő, hogy politikai bosszú vagy leszámolás áldozata, hogy ezt már jóformán senki meg sem hallja, noha esetenként igaz is lehet.
Arra egyelőre nincs elfogadható magyarázat, hogy miért értek szinte egyszerre fordulóponthoz nagyon különböző, többéves történetek, amelyeknek hatalmon lévő és ellenzéki főszereplői is vannak. Jó lenne elhinni, hogy ez az igazságszolgáltatás áhított függetlenségének jele, nem pedig hátulról irányító, láthatatlan erők munkája. Erre azonban, sajnos, semmilyen biztosítékunk nincs. Ami jóval súlyosabb kérdés annál, hogy hány bezárt képviselő körzetében kell időközi választást kiírni.