Fenntartható, önellátó, közösség – néhány meghatározó fogalom, mely azon az előadássorozat-indítón hangzott el kedd este, melynek központi témája az ökofalu. A különböző – pozitív, illetve kirívó – európai kezdeményezésekről az Európai Ökofalu Hálózat nagykövete, T. Kovács Áron tervező tartott vetített képes bemutatót (felvételünk).
Az Életfa környezetvédelmi klub által felvetett téma iránt sokan érdeklődtek, a Kónya Ádám Művelődési Ház Pinceklubja kicsinek bizonyult már az első bemutatón. A kérdéskörrel immár egy évtizede foglalkozó előadó tudatos, közösségi, fenntartható településfejlesztésként határozta meg az ökofalu lényegét. T. Kovács Áron korábban feleségével keresett fel olyan európai ökofalvakat, amilyent szándékában áll Székelyföldön is meghonosítani. Útjuk során egyebek mellett azt próbálták kideríteni, mi mozgatja a közösségeket, hogyan élnek, akik úgy döntöttek, változtatnak életmódjukon, és egy ökofaluhoz csatlakoznak. Világszerte több ezer rendszerről tudnak már, s bár vannak közös jellemzőik, ahány ökofalu, annyiféle – szögezte le.
A több részre tagolt előadás-sorozat első mozzanataként öt európai kezdeményezéssel ismerkedhetett a közönség. Az osztrák példa, Keltendorf kapcsán elhangzott, az tulajdonképpen egy kulturális klub, mely egy kelta falucskát tükröz – területén kelta régészeti leletekre bukkantak. T. Kovács Áron úgy vélte, Keltendorf üzenete az, hogy a kulturális indíttatás is jó csapatszervező.
A festői svájci környezetben fekvő Cest egy 20–25 családból álló közösség vásárolta meg, akik ott töltik a nyarakat. A csupán két ösvényen megközelíthető, 1500 méter magasan fekvő ökofalu építészete tájba illő, minimális infrastruktúrával, biokerttel és kis kápolnával rendelkezik, a bioélelmiszerek beszerzését pedig egy világháborúban felépített felvonóval oldják meg heti rendszerességgel.
Spanyolországban a kihalt falvak díjmentesen birtokba vehetőek azzal a feltétellel, hogy újjáélesszék azokat. Ez a története a harmadik bemutatott ökofalunak, az elsivatagosodott, durva természeti tájban található Mataveneronak. T. Kovács Áron szerint kirívó példa az ökofalvak sorában, a kezdeményező csoport ugyanis elhagyta a területet, mai lakosai mások mellett egyedülálló, gyermekes anyák, menedéket keresők. Az ugyancsak Spanyolországban, Lourdes közelében fekvő Artosillában egy lakótömböt építettek újjá igényesen, néhány család állandóan lakja, a közösség tagjai pedig a katalán kultúrát vallják magukénak. Energia tekintetében teljesen önellátóak, pályázatból vásároltak napelemeket.
Az Olaszország észak-nyugati részén fekvő Torri Superioréban 160 szobás, többszintes, belső utcás, teraszos, egységes épülettömb képez ökofalut. Közössége EU-konform konyhát hozott létre, ahol esténként kisebb csoportokat látnak vendégül, de panziót és kézművesműhelyt is működtetnek.
Hallgatósága kérdéseire válaszolva az előadó kifejtette: az ökofalu fogalma szorosan összefonódik a fenntarthatósággal. Közös szándék, elhatározás nélkülözhetetlen a megvalósításához, fontos, hogy a közösség egy adott település hosszú távú jövőjét tudatos módon tervezze. Egy közösségi portálon a téma kapcsán T. Kovács Áron rávilágít, „az ökofalu olyan település, ahol az emberek tudatos szerveződésben élnek, minőségi életmódot folytatnak, összhangban magukkal, egymással és a természettel, és hosszú távon megőrzik ezt a lehetőséget gyermekeik és unokáik számára is.” Kedd esti előadásán elmondta, Székelyföldön számos hasonló kezdeményezés létezik, bár azok még nem nevezhetőek ökofalunak. Érdekesnek ígérkezik a hiánypótló sorozat következő bemutatója is, mely Európa egyik legerősebb ökofalujába, Damanhurba kalauzolja az érdeklődőket.
