A legelők és kaszálók telepítésének és gondozásának újdonságairól nemrég tartott kovásznai szimpóziumon elhangzottakhoz (amelyről a január 27-ei Háromszék Gazdakör rovatában Bokor Gábor írt beszámolót) szeretnék hozzászólni. Elsősorban gratulálok a rendezvény szervezőinek, szükség volt rá.
A legelőként használt természetes gyepterületeket az utóbbi két évtizedben valóban mostohán kezelték. Ennek azonban megvan a magyarázata: a lecsökkent állatállomány számára bőséges terület állt rendelkezésre, nem volt kényszer hatékonyabb hasznosításra. Éppen ezért a kivételt az extenzív gazdálkodás alól a nagyobb állatállománnyal rendelkező gazdák jelentik, akiknek sikerül megoldaniuk a termények értékesítését.
Az elvadult területek negatív tájesztétikai hatásuk mellett gazdasági veszteséget is jelentenek, kivált olyan megyében, ahol a mezőgazdasági összterületnek több mint fele természetes gyep, és a mezőgazdaságban dolgozók aránya is magas, de hiányzik a termelők érdekeltsége. A gazdasági és termelői érdekek egyeztetése nem történik meg, egyáltalán nem is létezik ilyen.
A kisebb termelők kiszolgáltatottsága hovatovább egyre nő. Érdekeiket nem veszik figyelembe a sajátos agrárstratégiában. Az a nagy európai uniós egyenkalap nem talál mindenki fejére, de van saját mezőgazdasági minisztériumunk, amelynek éppen ezzel kellene foglalkoznia.
Évek óta élünk a reménnyel, hogy ennek a tengő-lengő állapotnak csak vége szakad, a kormányok és vezetők egymást váltják, de megoldás nem észlelhető.
Szükséges, hogy megtanuljunk magunk gazdálkodni javainkkal, többek között a természetes gyepekkel is. Egyik nyomós érv hasznosításuk mellett, hogy ezek adják a lehető legbióbb termést, ami egyre jobban felértékelődik. Az értékkülönbségnek meg kell jelennie mind a tej, mind a hús árában, amit ezeken területeken termelnek. Meg kell szervezni ennek egyedi feldolgozását és értékesítését.
Az sem közömbös, hogy a termés (zöld tömeg, széna) költséghatékonyabb, mint a szántóföldi kultúráknál. Nem kell évente szántani, vetni, olcsóbb az itt termelt takarmány. A művelés energiatakarékos, környezetkímélő ökogazdálkodás. Ezért ösztönzi az EU.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy legtöbb esetben ezeken a területeken – domborzati vagy talajadottságok miatt – más mezőgazdasági hasznosítás, mint a legeltetéses állattartás nem is jöhet számításba. Ahhoz, hogy ez eredményes legyen, szükséges a gyepek gondozása és a szervezett legeltetés. Nem kell vetett füvekkel helyettesíteni, akármilyen nagy is a reklám mellettük: azokat esetleg szántóföldi kultúrák helyére lehet telepíteni, mert a természetes gyepterületek magas biodiverzitását mesterségesen nem lehet kialakítani.
Szakács-Nagy Magdolna, nyugalmazott agrármérnök
