BELHARCOK A VÁSÁRHELYI RMDSZ-BEN. Elfogyott a türelme a marosvásárhelyi RMDSZ belső ellenzékének – derül ki a Vass Levente által aláírt csütörtöki közleményből. A mellékvágányra helyezett politikus és hívei arra figyelmeztetik a szervezet vezetőit, hogy a magát a szövetség belső ellenzékeként meghatározó kör a jelenlegi helyzetben nem tud felelősséget vállalni olyan közösségi ügyekben, mint amilyen például a jövő évi polgármester-választás.
Az irányukba történt nyitást formálisnak tartják, és kifogásolják, hogy a helyi RMDSZ-vezetők nem vették számba az elmúlt két évben adott jelzéseiket, gesztusaikat, közeledéseiket, figyelmeztetéseiket. A Krónika kérdésére, hogy milyen konkrét lépéseket tervez, Vass Levente úgy fogalmazott, a következő lépést nem az ellenzéknek, hanem a vezetőségnek kell megtennie. „Persze normális körülmények között, és nem a két éve folyó kizárósdi meg megpecsételősdi mellett” – nyilatkozta. Az újabb botrányról nem nyilatkozott Peti András, a szervezet városi elnöke.
NAGY ZSOLT BÖRTÖNÉLETE. A rács mögött töltött mindennapjait osztotta meg a négy évre ítélt egykori miniszter a Veled vagyunk, Zsolt! Facebook-oldalon. Mint levelében írja, a rahovai börtönben tapasztaltaknak semmi közük az amerikai filmekben látottakhoz: „A kb. 20 m2-es szobában van 4 db régi, vasból készült emeletes ágy, 1 asztal, zuhany, kagyló és WC. A vastag vasajtót egy rácsos ajtó duplázza meg belülről. Az ablak mintegy 1,70 m magasban van, sűrű ráccsal takarva a napfény bejutását is. Ezért nappal szinte állandóan égnie kell a szemsértő fehér neoncsőnek. Nem vagyok fázós, de így is jó pár napba került, ameddig megszoktam a szerintem alig 15 fokos hőmérsékletet. A nap reggel 6-kor kezdődik, amikor nagy zörgés kíséretében kinyitják az ajtón levő vasablakot. Érkezik a reggeli. Az eddigi tapasztalat szerint ez lehet 1 db főtt tojás vagy egypár keksz marmeládéval (egy furcsán kemény állagú lekvár). 7-kor jön a reggeli ellenőrzés, 3–4 fegyőr érkezik egyszerre, egyikük egy nagy fakalapáccsal határozottan megdöngeti a rácsokat az ablakon (ez komoly), és megkérdezik, hogy van-e valami gond. (…) Dél körül hozzák az ebédet, amit még nem kockáztattam meg. Délután 4 és 6 között van a sétaprogramom egy kb. 30 m hosszú, 7 m széles, minden oldalán bekerített, betonozott udvaron. Ez jobban hangzik, mint a ketrec. Igyekszem mindennap kimenni és leszaladni a napi 30 percet. A szobánkban van egy TV, amin bizonyos órákban kb. 10 csatorna közül lehet válogatni. Este 7-kor van az »esti vizit«, szintén a fakalapáccsal.”