A német Drais báró kétkerekű kormányozható járgányán indultunk el még a XIX. században, aztán a francia Michaux velocipédjén, majd Thomas Stevens „bicycles”-én érkeztünk meg a mai kerékpársporthoz, előbb az országúti, majd a pályaversenyekhez. Hogy most éppen tél van? Na és?
A franciaországi Saint-Quentin-en-Yvelines nevű „városkában” fedett kerékpárpálya várja a versenyzőket a világ minden sarkából, hogy február 18. és 22. között megküzdjenek a világbajnoki címekért, a világbajnokság érmeiért. Érkeznek versenyzők a távoli Ausztráliából, a Távol-Keletről, a tengerentúlról... és nem is esélytelenül.
Egyébként az első világbajnokságot 1893. augusztus 11–12-én rendezték Chicagóban, az első bajnok pedig az amerikai Arthur Zimmermann volt. Akkor három számban versenyeztek, ma tíz várja a világ legjobbjait. Lesz ott repülőverseny, állórajtos időfutam, sprint, keirin, scratch, medison, omnium... Soroljuk tovább? Ismeretlenek. Nos, akkor röviden elmondjuk, melyik mi: keirin: a tradicionális sprintszám 2000 méteres japán változata, 1400 méteren egy speciális motorbicikli diktálja a tempót, aztán kezdődik az utolsó 600 m sprintje; scratch: egyéni futam meghatározott távon, döntő az utolsó sprint és a lekörözések száma; medison: két versenyző alkot egy csapatot, amelyek húszkörönként sprintelnek a pontokért; omnium: összetett verseny, öt versenyszámból áll: 200 m-es időfutam, scratch, egyéni üldözőverseny, pontverseny és időfutam.
Figyeljük tehát, hogy mi történik Saint-Quentinben. Próbáljunk megbarátkozni ezzel a sportággal is, mert az biztos, hogy nagyon látványos. (-ros)
