A világ nagyhatalmainak vezetői mind-mind békét akarnak Ukrajnában, de ismerik azt a mondást is, hogy: Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ezzel leginkább az amerikai elnök ért egyet, a béke érdekében még fegyvert is hajlandó volna szállítani Ukrajnának. Amerika leginkább fegyvert és demokráciát szeret exportálni.
Fegyvert pénzért azoknak, akik kérnek, demokráciát azoknak is, akik nem kérnek belőle. Kitörő örömmel fogadták az észak-afrikai arab tavaszt, arra gondolván, hogy megdemokratizálják őket, de a demokrácia fája nem nagyon hajtott és virágzott ki, mert úgy látszik, nem szereti a sivatagi homokos talajt. Egyesek egyenesen visszasírják például Kadhafit, aki Líbiában csendben tudta tartani azt a körülbelül 120 törzset, amely országában él, és ezt a bravúrt más nemigen tudja utána csinálni.
Az amerikaiak a vietnami háborút nagyon rég elfeledték. Jugoszláviát sem kell bombázni, Irakot legyőzték, Afganisztánból is ki akarnak vonulni. Mit fognak gyártani az amerikai fegyvergyárak, ha majd a kutyának sem kell a fegyver? Hát az ukránoknak kellene. Természetesen, nem kaphatják ingyen, majd csak megfizetnek érte. Egyelőre Ukrajna csődközelben. De a Nemzetközi Valutaalap ad neki 17,5 milliárd eurót, egy részét a következő négy évre beígért 40 milliárdnak. Vehetnek rá fegyvert. Hogy kikecmeregjen a gödörből és csődből, ahhoz reformok kellenének, de ezekre ugyebár nemigen jut idő, mert a kormány hol a háborúval, hol a békével van elfoglalva. Persze hogy mindenki harcol a békéért. Köztudott, hogy harcolni a békéért olyan, mint szeretkezni a szüzességért.
Közben viszik harcolni a kárpátaljai magyarokat (és románokat), megvédeni a szent ősi ukrán földet. Eleik az utolsó száz évben kezdetben az ősi magyar földért harcoltak, később csehszlovák mundért kaptak, majd az ősi szovjet földért küzdöttek. Utána egy kis (kényszer)munkára (málenkij robot) vitték őket, közös hazájuk, a nagy Szovjetunió felvirágoztatására. Most már (ha életben maradtak) utódaik is boldogan harcolhatnak, mint a mesében, míg ki nem tör a béke, vagy meg nem halnak.
Addig is, míg szent lesz a béke, a háborúzó feleknek le kellett nyelniük a békát, és tűzszünetet kötöttek.
A minszki tanácskozáson részt vevő államfők mindegyike mosolyszünetet tartott. Nem is csoda, hiszen 16 órán át tárgyaltak, amíg a hosszú és fájdalmas vajúdás után született valamiféle picinyke – úgy néz ki, koraszülött – megegyezés. A tűzszünet a szerelmesek napján lépett (volna) életbe. Addig is szorgalmasan lőtték egymást a harcoló felek.
A minszki egyezség tíz pontjának, akár a tízparancsolatnak, mindenkire érvényesnek kellene lennie. Az oroszbarát szakadároknak, akiket időnként szeparatista terroristáknak is titulálnak, némi morzsa néz ki, éspedig az egyezség tizedik pontja szerint. Ez Kijev, Donyeck és Luhánszk régiónak olyan privilégiumokat ajánl, mint nyelvi önrendelkezés, ugyanakkor szabadon nevezhetnek ki bírákat, ügyészeket és gazdasági kapcsolatokat építhetnek ki Oroszországgal. Kínosan kerülték a föderalizálás vagy autonómia szavakat, de a Krím félsziget problémáját is.
Így a felek kölcsönösen elégedettek lehetnek egymás elégedetlenségével.