„Apostoli királyunk legszentebb személye ellen épp az imént követtek el aljas merényletet.
Őfelségét délután fél 1-kor, a Kärtnertor közelében fekvő bástyánál tett sétája során alattomos módon hátulról támadta meg egy bizonyos személy, és egy konyhakéssel megsebesítette tarkóján.”
(Részlet a Wiener Zeitung aznapi tudósításából)
1853. február 18-án hajtotta végre sikertelen merényletét Libényi János szabólegény, aki Bécs városában próbálta meggyilkolni Ferenc József császárt (ur. 1848–1916).
Más nemzetekhez viszonyítva Magyarországon ritkán fordult elő, hogy az uralkodó vagy valamelyik magas rangú politikai vezető ellen merényletet követtek el. Legismertebb esetként talán Zách Felicián Károly Róbert (ur. 1308–1342) elleni támadását hozhatnánk fel, ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy több királyunk – például Hunyadi Mátyás (ur. 1458–1490) vagy II. Lajos (ur. 1516–1526) – esetében napvilágot láttak olyan mendemondák, miszerint az uralkodókat valamelyik alattvalójuk ölte meg.
Az 1853-as eseményekre némiképp magyarázatot szolgáltat, hogy az ifjú Ferenc Józsefnél kevés népszerűtlenebb királyunk akadt, hiszen az ő nevéhez fűződött az 1848–49-es szabadságharc leverése, a véres megtorlás és a neoabszolutista rendszer kiépítése. Jóllehet, Magyarország a világosi fegyverletétel után a passzív ellenállás taktikáját választotta, akadtak, akik kalandos terveket szőttek a császár elfogására, sőt, volt olyan férfi, aki a gyilkossággal is megpróbálkozott. Hosszú uralkodása alatt egyébként hét merényletet követtek el Ferenc József ellen, melyek közül Libényi János kísérlete volt a legveszélyesebb.
A Fejér megyei Csákvárról származó Libényi János mesterségét tekintve szabólegény volt, aki a merénylet idején még 22. életévét sem töltötte be. Rövid pályafutása elején egy aradi katonaszabó keze alatt dolgozott, majd 1850-ben Budára került, egy évvel később pedig Bécsbe utazott. Libényi elfogása után azt vallotta, hogy a merénylettel az 1849-ben kezdődő véres megtorlást akarta megbosszulni, de később az a – nép száján kelt – történet is elterjedt, hogy bosszúból, húga megbecstelenítése miatt ragadott fegyvert. Akármi is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy 1852–53 fordulóján Libényi János elhatározta, végez az uralkodóval, akinek napi rutinját a Bécsben töltött évek alatt meglehetősen jól kiismerte.
Libényi tudta, hogy szokásos napi sétája közben Ferenc József hosszasan el szokott időzni a Karintiai-kapu (Kärtnertor) bástyájának mellvédjén, hogy megfigyelhesse a lent gyakorlatozó katonákat. 1853. február 18-án sem történt ez másként, így egy alkalmas pillanatban a szabólegény előugrott, és a szárnysegédek meglepetését kihasználva tőrével nyakon szúrta a császárt. Ferenc Józsefnek hihetetlen szerencséje volt, ugyanis a fegyver megcsúszott az ing kemény nyakán, vagyis nem okozott halálos sérülést, O’ Donnell hadnagy és egy bécsi mészáros, Josef Ettenreich közbelépésének köszönhetően pedig a merénylő nem tudott ismét szúrni.
Libényi János kísérlete tehát kudarccal zárult, a császár azonban így is súlyosan megsérült, és hosszú ideig látása is veszélyben forgott. A vakmerő szabólegényt természetesen még abban a hónapban katonai bíróság elé állították, majd felakasztották, a felépülő Ferenc József megbízásából pedig a bécsi titkosrendőrség egész Magyarországot átfogó nyomozást indított az állítólagos cinkosok után. A hajtóvadászat során Libényi néhány – egyébiránt ártatlan – barátját elrettentésként 15 év kényszermunkára ítélték, a besúgók azonban végül nem találtak bizonyítékot a feltételezett összeesküvésre. Annak ellenére, hogy a csákvári szabólegény kis híján kioltotta az életét, Ferenc József még hosszú évtizedekig állhatott birodalmának élén, és 1916-ban, 86 esztendősen fejezte be földi pályafutását.
TARJÁN M. TAMÁS (Rubiconline)
