A Plútót vélhetően már az 1909-es esztendőben sikerült megörökíteni, az akkori felvételek minősége miatt és megfelelő adatok híján ez a felfedezés csak később nyert jelentőséget. Clyde W. Tombaugh majdnem egy évig vizsgálta a kozmoszt, míg végre 1930. február 18-án megbizonyosodott arról, hogy az addigra legendává nőtt „X bolygó” valóban létezik.
A felfedezés világszenzációt eredményezett, ezzel pedig felvetődött egy újabb kérdés: mi legyen az új bolygó neve? A vitát egy 11 esztendős oxfordi leány, Venetia Burney döntötte el, aki olvasmányai és a bolygó feltételezett zord klímája alapján Plutót, az alvilág görög urát ajánlotta névadónak. A Plútó szó az égitesthez hasonlóan rövid időn belül igen népszerűvé vált: Walt Disney egyik rajzfilmfigurája, a napjainkban is jól ismert kutya a Naprendszer kilencedik bolygója után kapta nevét, Glenn T. Seaborg is hasonló okokból keresztelte 1941-ben plutóniumra az akkoriban felfedezett legújabb elemet.
A Földnél ötször kisebb – és tömegét tekintve ötszázszor könnyebb – égitest felszínét valószínűleg fagyott víz, ammónia és metán elegye borítja, színe alapján pedig szénhidrogén jelenlétét is feltételezhetjük. A Plútó bolygó volta 1978-ban nyert igazolást, ebben az évben ugyanis a csillagászok felfedezték a körülötte keringő holdat, melyet az alvilág hajósa, Kharón után neveztek el.
A Plútót a modern tudomány mégsem tekinti bolygónak: erről a Nemzetközi Csil­lagászati Unió 2006-os prágai konferenciája döntött, ott ugyanis a csillagászok újraér­telmezték az addig használt fogalmat. A mai nézet szerint azon égitesteket tekinthetjük önálló bolygóknak, melyek képesek tisztára söpörni pályájukat, vagyis a közeli planéták útját az ő gravitációs mezőjük befolyásolja. Jelen állás szerint a mi Hol­dunknál is ki­sebb Plútóra ez nyilvánvalóan nem igaz, így aztán a rejtélyes „X bolygó” napjainkban már hivatalosan 134340 Pluto néven, törpebolygóként járja útját a kozmoszban.