Mindez azt a célt szolgálja, hogy „aki közénk tartozik, érezze: jó reformátusnak lenni, jó reformátusként élni az életünket” – mondta Fekete Károly, aki a Magyar Refor­mátus Egyház Generális Kon­ventje liturgiai bizottságának is elnöke, a Debreceni Refor­mátus Hittudományi Egyetem jelenlegi rektora, a Refor­mátus Kollégium igazgatótanácsának elnöke. Bölcskei Gusztáv 18 éves püspöki szol­gálata után vette át a legnagyobb, 414 egyházközséget tömörítő egyházkerület irányítását. Ta­valy december 9-én választották meg a Tiszán­túli Refor­mátus Egy­házke­rület püspökének.
„Megrengetné a magyar reformátusságot, ha a Tiszán­túl nem lenne benne” – vallja az új püspök. Szavai alátámasztására emlékeztetett az 1567-es alkotmányozó zsinatra. A zsinat a debreceni hit­vallásban rögzítette azt a sajátos lelkiséget, amelyben a puritán hagyományok, a protestáns puritán mozgalmak meghatározóak voltak.
Ennek a terjesztésében nagy szerepe volt a debreceni Református Kollégiumnak – tette hozzá, megjegyezve, hogy „a tiszántúli olyan mértéktartó imádságos lelkület, amely nem hivalkodó, nem akar erőszakos misszióval fellépni, tiszteletben tartja a hit személyességét, és olyan hozzáállást képvisel, amely a protestáns-ortodox értékeket is magában foglalja”.
Fekete Károly utalt arra, hogy a rendszerváltás után sok energia ment el külső építkezésre, ami persze fontos, mert „az egyháznak látszania kell”. Az iskolarendszer, a diakóniai intézmények azonban csak akkor élnek, ha a gyülekezetek is jól működnek, ezért nagy figyelmet kell fordítani a lelki megújulásra – fűzte hozzá.
Fekete Károly szerint a lelkiség felfrissítéséhez hozzájárulhat az igehirdetés megújítása, meg kell találni „az evangélium hirdetésének indirekt módját”. A klasszikus istentiszteletek mellett olyan alkalmakat kell rendszeresíteni, ahol van lehetőség visszakérdezni, megbeszélni, értelmezni az összefüggéseket, ami „a felnőtt embert segíti, hogy fantáziát lásson és jártasságot szerezzen a bibliai gondolatban”.
A püspök a gyülekezeti élet élénkítése mellett fontosnak tartja az istentiszteletek élőbbé tételét. „Az istentisztelet a gyü­lekezet szívverése, amely nem a lelkész magánszáma, hanem közösségi feladat” – vallja a püs­pök, megjegyezve ugyanakkor, hogy az igehirdetés a lelkész legfontosabb tevékeny­sége. „Püspöki szolgálatom fontos területe lesz az istentisztelet megújításának se­gí­tése és a gyülekezeti megújulás támogatása, amire óriási szükség van” – összegezte tö­rekvéseit Fekete Károly. (i.)