Az 1848. decemberi önvédelmi harcok szemtanúi és résztvevői a szülőföldjük határait védő háromszéki sereg létszámát tízezer főre becsülték. Uzoni Béldi Gergely szerint ,,az egész székely sereg mintegy 10 000 (fő)ből állhata, melyből 1600 szuronyos-, a többi vadászfegyverrel és lándcsákkal, sőtt botokkal és vasvillákkal (volt) ellátva". Oldalukon mintegy négyszáz-hatszáz Mátyás- és székely huszár harcolt.
A Közlöny 1849. május 30-i száma hasonló nagyságú, ,,sokszor tízezer főre is szaporított háromszéki védsereg"-ről tett említést. Macskási Antal, ki résztvevője és egyik főszereplője volt az eseményeknek, ugyancsak 10, sőt, 15 000 fős háromszéki seregről szólt a Honvéd 1849. januári számában. Ezt a túlzottnak tűnő sereglétszámot igazolja lemhényi Weress Alajos nemzetőr százados feljegyzése, kinek parancsnoksága alatt 1848. november 28-án Lemhényből 347-en szálltak táborba Kökösnél, avagy az az adat, hogy a háromszéki táborban a jóval kisebb Páváról 106-an voltak jelen. Mindezek a számadatok azt igazolják, hogy a teljes mozgósításkor Háromszék településeiből nemcsak a 18—50 év közötti, fegyvert fogható férfiak vonultak be, hanem 18 év alattiak és 50 év fölöttiek is részt vettek a küzdelmekben.
Háromszéknek 1848-ban a becslések szerint körülbelül 100 000 lakosa volt. Általában katonailag aktív népességnek az összlakosság tíz százalékát számítják, így mindenképpen elfogadható, hogy Háromszék hadserege az önvédelmi harcok alatt, 1848-ban és 1849 januárjának végén 10—12 ezer főt tett ki. Berde Mózsa 1849. január 22-i jelentése szerint a Bem seregébe gyülekező háromszékiek létszáma 400 Kossuth-huszárból, a 12. honvédzászlóalj 400 honvédjéből, egy üteg képzett tüzérből és 10 000 fegyveres székelyből állt.
1848 novemberének második felében párját ritkító népi tömegmozgalom vette kezdetét Háromszéken. Mikor a szék vezetői a fegyveres önvédelmi harc mellett döntöttek, melyhez a szék apraja-nagyja csatlakozott, olyan népi, nemzeti egység jött létre, amely tízezernél is több háromszéki székelyt volt képes mozgósítani. A katonai ellenállás igazi lelke Gál Sándor alezredes, akkor még százados volt. Neki és legfőbb segítőtársainak — Gábor Áron, Gál Dani, Bíró Sándor, Berde Mózsa, Pap Mihály, K. Horváth Ignác stb. — köszönhetően Háromszék megvédte a szabadságát, és részt vállalt 1849-ben Bem oldalán a szabadságharcban.
Ennek az eddig soha nem tapasztalt harci elszántságnak, hazafias érzületnek a hirdetői azok a portrék — festmények, fényképek — , amelyek a szabadságharc háromszéki résztvevőinek állítanak emléket. Különböző rangfokozatú és beosztású honvédeket láttatnak, akik egy dologban azonosak voltak: hazaszeretetben és áldozatvállalásban.
A szabadságharc 160. évfordulóján a Lábas Házban Nagy idők tanúi. Negyvennyolcas arcok — Háromszék címmel rendezett kiállítás előttük, ugyanakkor a többi, név szerint ismert és nem utolsósorban a történelem során névtelenné vált háromszéki szabadságharcosoknak tiszteleg és állít emléket.
Alsócsernátoni ’48-as öreg honvéd. Feltehetően Kovács István fényképe.
(Haszmann Pál Múzeum, Csernáton).
Rétyi Antos János (1819., Réty — 1906., Abony, Pest megye). Honvéd alezredes. A jogot Nagyenyeden végezte. 1838-tól hadfi, 1842-től alhadnagy, 1848. július 20-tól hadnagy a 15. (2. székely) határőrezred 1. zászlóaljában. 1848 augusztus közepétől részt vett a délvidéki, majd szeptember végétől a Jelačić elleni harcokban. Október 16-tól honvéd főhadnagy. November 16-tól százados a 26. (Heves megyei) honvédzászlóaljnál. 1849 januárjától a hadtest vezérkarához helyezték át. Részt vett a szikszói, kassai, bodrogkeresztúri, verpeléti, kápolnai, kövesdi, tápióbicskei, isaszegi, váci ütközetekben, Komárom ostromzár alóli felszabadításában, Buda ostromában. Május 20-tól őrnagy. Augusztus 4-től alezredes, a hadügyminisztérium Táborkari Osztályának főnöke Aradon.
1850. február 5-én hat év várfogságra ítélték. 1851. február 28-án kegyelemmel szabadult. 1868-tól az Abony Városi Honvédegylet tagja. Haláláig visszavonultan, felesége, gróf Rhédey Katalin birtokán élt Abonyban.
Barabás Miklós kőrajza után készített korabeli fénykép. (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
Zaláni Apor József (1823., Zalán — 1899., Zalán). 1848—49-ben honvédtiszt. A festmény hátán olvasható felirat szerint 1851—1856 között az aradi vár foglya volt. A családi hagyomány szerint részt vett a Váradi József szervezte osztrákellenes összeesküvésben, és ezért szenvedett várfogságot.
Portréját fogolytársa, Rákóczy-Parchetich Hugó festette, é. n. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Magyarhermányi Barabás Máté (1813., Barót — 1875., Sepsiszentgyörgy) és felesége, kézdivásárhelyi Kovács Karolina. 1848—49-ben honvéd hadnagy. Az 1850-es években császár királyi kancellista.
Portréját festette Zadorecki (Zathureczki?), 1856. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Bagoly Ferenc (1805., Zabola — 1902., Zabola). Mint honvéd küzdötte végig a szabadságharcot. Gróf Mikes Ármin bérese, ugyanakkor híres medvevadász volt.
Fénykép gróf Mikes Árminné Bethlen Tima albumából (Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy)
Bardocz Jére József. Honvéd. 1824-ben született Nagybaconban. Többek között részt vett az 1849. július 5-i véres szépmezői csatában, ahol Sepsiszentgyörgy mellett az Eprestetőn több mint ötszáz honfitársa vesztette életét az orosz túlerővel szemben.
A fénykép Gere István műtermében készült Sepsiszentgyörgyön, 1908. január 15. (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy)
Bernáld Elek (1821., Alsócsernáton — 1905., Altorja). 1848—1849-es honvéd főhadnagy.
A pesti Masson of Closter peintre et photograph Borszéken készített fényképe. (Haszmann Pál Múzeum, Csernáton).
Bodola János (1828., Feldoboly — 1884., Marosvásárhely). Öreg honvéd Gál Sándor székelyföldi hadosztályából. Haláláig a marosvásárhelyi Kir. Tábla tagja volt.
Fényképe Löger Gusztáv ,,üvegtermében" készült Aradon. (Szőcsné Gazda Enikő tulajdona, Sepsiszentgyörgy).
Zágoni Bodola Lajos (1825., Márkosfalva — 1897., Brassó). A jogot Nagyenyeden végezte. 1848-ban nevelő Nagyszebenben, ahonnan hazatért, és részt vett az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen. 1848. novemberétől önkéntes Gábor Áron Háromszéken alakuló tüzérségénél. 1849. február 1-jétől hadnagy, az 1. székely hatfontos üteg parancsnoka. Február 4-én részt vett a Szászhermány és Szentpéter közötti, oroszokkal vívott csatában, ahol megsebesült. Március 16-tól főhadnagy. Háromszékről az 1. székely tüzérüteggel Segesvárra, onnan Medgyesre rendelték, végül Nagyszeben bevétele után a Vöröstoronyi szoros őrseregében szolgált. Július 20-án a cári csapatok Havasalföldre szorították, ahol letették a fegyvert a török csapatok előtt. A vidini, majd a sumlai menekülttábor lakója. Később, egy időre, a török hadseregben tüzérszázados, ahonnan kilépett, és Svájcba utazott. 1852-től Olaszországban mérnök. A magyar légióban is szolgált. 1874-ben hazatért. A földművelésügyi minisztériumban, majd állami főmérnökként Brassóban nyert alkalmazást. Itt is hunyt el, de szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.
Fényképe Klösz Gyula budapesti Fényirdai műtermében készült. (Szőcsné Gazda Enikő tulajdona, Sepsiszentgyörgy).
Császár Bálint, ifj. (1826., Sepsiszentgyörgy — 1892., Sepsiszentgyörgy). Honvéd főhadnagy. Jogot és teológiát végzett. 1848 előtt írnok Háromszéken. Részt vett Háromszék önvédelmi harcában. 1848-ban őrmester, 1849. március 15-től hadnagy, március 28-tól főhadnagy a 14/3. határőrezredben (78. honvédzászlóalj) Erdélyben, majd a délvidéki hadszíntéren. A szabadságharc bukása után apja, id. Császár Bálint közbenjárásával megmenekült a büntetéstől, és a császári seregbe való besorozástól. 1850-től a város vezetőtestületének tagja, rendőrbiztos. 1854-től Sepsiszentgyörgy főbírája. A megtorló hatalom ellenében, annak kijátszásával hathatósan kiállt a város és a székelység közügyei mellett, még a fondorlatoktól sem riadt vissza. 1867-ben városi tanácsos Sepsiszentgyörgyön. 1870-től szabadságolt állományú honvédszázados. 1871-ben országgyűlési képviselővé választották. Kritikusai mondták: ,,Az országházban olyan nyugtalan, mintha Káin lelkiismerete volna, s úgy vagyunk vele, mint a hamis bankóval, ha hozzánk kerül, megvagyunk csalva, ha tovább adjuk, mást csalunk meg vele…" 1878—1891 között Sepsiszentgyörgy polgármestere. Városa az ő idejében indult el a polgáriasodás és az iparosodás útján. Oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Székely Mikó Kollégium kétemeletes épülete felépülhessen. A Rikánbelőli Honvédegylet és a Háromszéki Takarékpénztár alapító tagja. Mikszáth Kálmán Két választás magyarországon című regényében róla mintázta Király Bálint alakját.
Portréját Gyárfás Jenő festette meg 1891-ben. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Cseh Demeter (Péter) (1826., Felsőcsernáton — 1879., Alsócsernáton). 1844-től közvitéz, 1845-től tizedes a 11. Székely huszárezredben. 1848 őszén ezredével csatlakozott a honvédsereghez. 1849. január 23-tól hadnagy, február 1-jétől főhadnagy. Erdély hadszínterein harcolt. 1850. január 7-én besorozták a 10. huszárezredhez. 1852-ben hadnagyi, 1854-ben főhadnagyi rangfokozatot nyert. 1858-ban nyugalmazták. 1867-től a Rikánbelőli Honvédegylet tagja volt.
Fényképe Julius Gertinger műtermében készült. (Haszmann Pál Múzeum, Csernáton).
Csernátoni Cseh Lajos (1823., Kolozsvár — 1901., Budapest). Kossuth Lajos titkára. A Március 15-e című lap főmunkatársa. Külföldre emigrált. Előbb Franciaországban, majd New Yorkban, végül Lomdonban élt. Később olaszországi magyar légiós. A kiegyezés után hazatért. Hosszabb időn át országgyűlési képviselő volt.
Fényképe L. Perini fotográfusnál készült Velencében. (Haszmann Pál Múzeum, Csernáton).
Cserey Ignác, nagyajtai (1803., Bardóc — 1897. jan. 4., Eger). Ezredes. 1822-től hadfi a 15. (2. székely) határőrezrednél. 1829-től nemesi testőr, folyamatosan szolgálva 1844-től főszázados a 33. gyalogezredben. 1830-ban magyar gárdistaként Bécsben részt vett Ferenc József keresztelőjén. 1848 áprilisa végétől a nemzetőrség szervezésére felállított Országos Nemzetőri Haditanács Gyalogsági Osztályának főnöke. Május második felétől közreműködött a Pesten alakuló 1. és 2. honvédzászlóalj szervezésében. Június 8-tól őrnagy, a 2. zászlóalj parancsnoka. Július közepétől részt vett a délvidéki harcokban. Október 1-jétől alezredes, az Erdélyben alakuló honvédzászlóaljak főfelügyelője Kolozsváron. Október 20-tól a kolozsvári (8.) hadmegye parancsnoka. December 31-től az egyesített nagyváradi (6.) és kolozsvári hadmegye parancsnoka Nagyváradon. E beosztásában 1849. május 25-től ezredes.
Aradon 1849. november 15-én golyó általi halálra ítélték. Büntetését november 24-én hét év várfogságra enyhítették. 1852-ben kegyelmet kapott, Komáromból szabadult. 1867-től Heves megye közgyámja. 1888—1896 között a budapesti honvédmenház parancsnoka. 1896-ban végleg Egerbe költözött.
Portréját Ruptrecht Johann festette, 1831. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Demeter Sándor (1832., Hidvég — 1868., Sepsiszentgyörgy). Teológiai tanulmányait Nagyenyeden végezte. Tizenhat éves diákként mint önkéntes vett részt a szabadságharcban. 1849. július 2-án a kökösi csatában tüzmesterként harcolt. Ő vitte hősi halált halt őrnagyát a csatavonalból Uzonba, ahol ideiglenesen el is temették. A kökösi csata után egy időre eltűnt, majd Gál Sándor oldalán a Bánffyhunyad környéki csatározásokban vett részt. 1855-től Kolozsváron tanult. Letette a papi vizsgát. Kézdivásárhelyre került. Szász Károly (költő, későbbi ref. püspök) mellett tanító és segédlelkész. Súlyos betegsége miatt lemondott állásáról, és Árkoson a báró Szentkereszthy családhoz szegődött nevelőnek. Rövid időre sikerül Pestre utaznia, ahol több jeles személyiséggel találkozott. Többek között Arany Jánosnál is látogatást tett. Verseket írt, irodalmi tevékenységet folytatott. Korai halála megakadályozta a külföldi egyetemekre való távozását.
Fényképe az 1860-as években készült. (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
Doby Zsuzsa (1823., Vitka, Szatmár megye — 1902., Petnekháza, Szabolcs megye) és második férje. Nőhonvéd. Első férje oldalán részt vett Bem erdélyi hadjáratában, többek között a piski csatában. Az egyik ütközetben megsebesült, a brassói hadikórházba került, ahonnan gyalog ment haza szülőfalujába.
Fényképe a Homonnai Photographiai Atelierben készült 1873-ban. (Haszmann Pál Múzeum, Csernáton).
Fadgyas Bálint (1831., Réty — 1926., Sepsiszentgyörgy) felesége, Nagy Julianna, lánya, Ilona és veje, Tellmann Elek társaságában. Honvéd főhadnagy. 1845-ben a 14. (1. székely) határőrezredbe sorozták be, majd a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézet hallgatója lett. Vallomása szerint 1846-tól a 15. (II. székely) határőrezredben volt hadfi. 1848 nyarán mint kadét káplár részt vett a Bíró Sándor rétyi pap parancsnoksága alatt szerveződött nemzetőrség kiképzésében. Jelen volt az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen. Részt vett Székelyföld, majd Háromszék önvédelmi harcában. Ott volt az 1849. február 4-i Szentpéter melletti, kozákok elleni ütközetben. 1849. február 10-től tizedes. Április elejéig a Borgói-szoros védelmére kirendelt honvédseregben szolgált. Április 25-től őrmester. Május 8-án áthelyezték a Désen alakuló utászzászlóaljhoz. A Marosportus melletti tutajhíd megépítése után újból a Borgói-szorost védte. A június 25-i kimutatás szerint hadnagy alakulatánál, a gyulafehérvári ostromseregben. Állítása szerint Vécsey tábornok végül főhadnaggyá léptette elő. A fegyverletétel után szülőfalujába vonult vissza. 1867-ben városi iktató Sepsiszentgyörgyön. 1869-től a m. kir. honvédségben főhadnagy. 1887-ben nyugalmazott m. kir. honvéd főhadnagy, kezelőtiszt. Részt vállalt a Rikánbelőli Honvédegylet munkájában. 1900-től jegyzője, majd főjegyzője, 1907-ben pénztárnoka és képviselője, majd hosszú időn át, amíg létezett, az egylet elnöke.
A fényképe több mint valószínű, Sepsiszentgyörgyön készült. (Bálint Béla tulajdona, Sepsiszentgyörgy).
Angyalosi Ferencz Mihály (1827., Angyalos — 1914., Angyalos) és fia, Gyula. 1848—1849-es honvéd főhadnagy. Haláláig jószágigazgató.
Korabeli fényképe egy 1862-es rajz után készült (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
Angyalosi Forró Ferenc Angyaloson született. Részt vett Háromszék önvédelmi harcában. 1896-ban még élt.
Fényképe borosjenői Molnár István fényképészeti műtermében készült. (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
Gödri Ferenc (1823., Sepsiszentgyörgy — 1906., Sepsiszentgyörgy). Tüzér hadnagy. A jogot Nagyenyeden végezte. 1848. júliusától nemzetőr. Október 16-tól nemzetőr főhadnagy. Részt vett Székelyföld védelmében. Decembertől önkéntes Gábor Áron háromszéki tüzérségében. Ütegével több csatában vett részt. Hadnaggyá 1849. augusztus első napjaiban Kazinczy ezredes léptette elő. Zsibónál tette le a fegyvert. 1850-től Sepsiszentgyörgy város szolgálatába lépett. 1861-ben törvényszéki ülnökké választották. 1875-től aljárásbíró. 1884-ben nyugalomba vonult. A sepsiszentgyörgyi Kaszinó alapító tagja és hosszú ideig alelnöke, városi képviselő testületi tag, egyházi tanácsos. A Rikánbelőli Honvédegyleti elnöki tisztségéről 1900-ban mondott le. Fia, ifjabb Gödri Ferenc a város neves polgármestere volt.
Fényképe Gere István műtermében készült Sepsiszentgyörgyön 1904-ben (Székely Nemzeti Múzeum).
Gróf Mikó Imre (1805., Zabola — 1876., Kolozsvár). Művelődéspolitikus, miniszter, történetíró. Miután Nagyenyeden befejezte tanulmányait, állami hivatalba lépett. 1838-tól a nagyenyedi kollégium, 1840-től az erdélyi egyházkerület főgondnoka. 1847-ben erdélyi kincstárnok és belső titkos tanácsos lett. 1848. október 16-án az agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés elnökének választották. A szabadságharc utáni időkben irodalmi, társadalmi és egyházi téren munkálkodott. Az Erdélyi Múzeum Egyesület alapítója, 1867-től haláláig a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt. A róla elnevezett Székely Mikó Kollégiumnak végrendeletében 60 000 Ft-ot adományozott.
Portréját Barabás Miklós festette 1881-ben. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Gyárfás Sámuel (1819., Sepsiszentgyörgy — 1899., Sepsiszentgyörgy). Nagyenyeden tanult. 1848-ban Sepsiszentgyörgy jegyzője. Decembertől a háromszéki központi élelmező raktár biztosa és főraktárnoka. 1849-től kormánybiztosi kinevezéssel ugyanebben a minőségben honvéd hadnagy. 1849 végétől városi aljegyző. 1861-től osztálytanító és iskolagazda a sepsiszentgyörgyi Mikó-Tanodában. 1872-től városi pénztárnok. Gyárfás Jenő festőművész apja.
Portréját Gyárfás Jenő festette, é. n. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Kovachich Horváth Ignác (1814., Magyarzsákod, Udvarhelyszék — 1915., Kolozsvár). Honvéd alezredes. A karánsebesi katonaiskolában végzett. 1831—1843 között a 14. határőrezredben szolgált. 1848 szeptemberétől százados a Kossuth (későbbi 15. Mátyás) huszárezredben. Részt vett Háromszék önvédelmi harcában. 1849 januárjától őrnagy és osztályparancsnok. Augusztus 5-én Bem alezredessé léptette elő. 1868-tól a Rikánbelőli Honvédegylet tagja, hosszú időn át elnöke. 1877-ben részt vállalt az Ugron Gábor irányította székely légió szervezésében, melyért vizsgálati fogságot szenvedett. 1900. november 4-én ,,látóképességére hivatkozva lemondott elnöki tisztéről, melyet 1866 óta folytatott", ekkor a Rikánbelőli Honvédegylet örökös tiszteletbeli elnökké választotta.
A csoportkép születése 100. évfordulóján készült. Kolozsvárt 1914-ben (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
Gróf Kálnoky Dénes (1814., Sepsikőröspatak — 1888., Miklósvár). Nemzetőr százados. Tanulmányait Kézdivásárhelyen kezdte, a bécsi Theresianumban folytatta. A jogot Kolozsváron végezte. 1838-ban tábla-, 1839-ben királybíró. 1847-től Fehér megye főispánja. 1848-ban nemzetőr századossá választották. Az agyagfalvi Székely Nemzetgyűlésen vadászcsapat-vezérré nevezték ki. Részt vett Székelyföld, majd Háromszék önvédelmi harcában. 1849-ben sepsiszentgyörgyi vonalparancsnok. Később mint felsőházi tagot felrendelték Debrecenbe az országgyűlésbe. A szabadságharc után pert indítottak ellene, de beszüntették. Visszavonult, irodalommal foglalkozott. Karacsay Indár néven regényeket írt. Utazást tett Keleten, majd Afrikában. 1861-ben Háromszék főkirálybírájává választották. A provizórium idején lemondott, és csak 1865-ben foglalta el ismét állását. Alapító tagja volt a Kisfaludy- és a Kemény Zsigmond-társaságnak. Ő alapította meg a Székely Művelődési Egyesületet.
Portréját Gyárfás Jenő festette, é. n. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
Kóréh László. Sepsimagyarósi illetőségű. Honvéd hadnagy. A 85. honvédzászlóaljban szolgált. 1904-ben még élt.
Fényképe Gere István műtermében készült Sepsiszentgyörgyön 1904-ben. (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
Puczi Gergely. Honvédhuszár. Rendes nevén timafalvi Gothárd Gergely. Mesemondó, Kríza János adatközlője. Meghalt 1889 körül.
(Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy).
A szabadságharc 160. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításon csupán harminc s egynéhány portré képviseli a Háromszék védelmében fegyvert fogó egykori népes, és a magyar szabadságharcban küzdők több tízezres seregét. Arányaiban kicsinek tűnik a Háromszéken megőrzött vagy az újabban előkerült negyvennyolcasok arcképcsarnoka. Egyrészt, mert csak az eredeti festmények és fényképek kerültek kiállításra, másrészt, mert az egyszerű, szürke hétköznapjait élő közvitézek nem mindenikéről készült rajz, festmény vagy fénykép. Mindezek ellenére halálukig őket is különös tisztelet övezte. Felnézett rájuk a falu apraja-nagyja. Ők voltak azok, akik ,,ama nagy időkről" mesélve a hosszú téli estéken legendássá, széppé tették a felcseperedő unokák szívében az 1848—49-es magyar szabadságharcot. Ők voltak azok, kiknek köszönhetően a magyar nép — talán a világon egyedüliként — maga választotta meg nemzeti ünnepét.
Demeter Lajos
